Evangélikus főiskola, Pozsony, 1880
11 alle zehn Jahre auch wieder anders.“ Orelli szerint, ha van is benne pontos tagozottság, az mégis mit sem ér, mert az olvasó elfelejti azt, és csak az egyes tételeket tartja meg emlékezetébe. Helyesen kérdi itt Arnold, hogy melyik tudományos műnek systematicus tagozottságát tartja meg az olvasó? Azért mégis megvan az a haszna, hogy a mű olvasásakor a gondolatok összefüggése könnyebben és világosabban áttekinthető', a mi már magában véve is nagy nyereség. De meg aztán különbség is van a szigorú logikai systema és a systematikus elrendezés között. Amaz egy princípiumot állít fel, és ebbó'l fejti ki dialektikai egymásutánságban a beló'le következtető' fogalmakat. A logikai elrendezésnek ellenben csak egy gondolatkörrel van dolga, melyet bensőbb összefüggésbe hoz, s mindent ahhoz köt; sokat, mit előbb csak érintett, később részletesebben fejt ki, ott hol a gondolatmenet kevésbé megszakíttatik. Fejtegetésünk szerint Horatius ezen epistolájában bizonyos alaptételeket és szabályokat akart adni, melyek úgy a Pisáknak, mint általában a fiatal költőknek jövendőbeli működésükben zsinórmértékül szolgáljanak. Ezen alaptételeket és szabályokat, bár nem szigorú systemában, de nem is vázlatosan és összefüggés nélkül, hanem systematikus elrendezésben és egymásutánságban az epistola sajátságai és természete szerint fejtegeti. Vizsgáljuk meg röviden ezen sajátságokat. Az epistola vagy didaktikai vagy elegiai : az előbbi oktatni, az utóbbi megindítani akar. A didaktikai epistola a satyrából fejlődött, teremtője és kiváló művelője Horatius volt. A satyra kezdetben a vigság és gúny rögtönzött, legtöbbnyire durva kitöréséből állott, összefüggés nélküli tartalommal és szabálytalan formával. Ennius tökélyesbítette, de a nélkül, hogy a tartalmon változtatott volna. Lucilius egységes tartalmat vitt bele, és egységes versformába öntötte, miért is ő tekintetik feltalálójául. Horatius műfajjá tökéletesítette és a hexametert használta benne. Mint műfaj bir egységgel, de ezen egysége külső tekintetre láza, pongyola. Hogy már a satyrából epistola legyen : nem kellett egyéb, minthogy az bizonyos egyénekhez legyen intézve. Az epistola tárgya is mindig valamely általános eszme, melyre a költő minden egyéb eszméit rá viszi; a gondolatok egymásutánját pedig nem igen szakítja meg. Eszméjét vagy komolyan, vagy enyelegve közli és legtöbbnyire a költői alanyiság előtérbe
