Evangélikus főiskola, Pozsony, 1865
7 sával, mely a dolgok álmos-kényelmes folyamában megreked, — jő összeütközésbe, s a hősi szellem türelmetlen tettvágya, lázas rohama ellenállhatlanul zúzza szét a természet, a kegyelet korlátáit. Ez a tragikai bűn, ez a költői világfolyás, ez a testvérgyilkolás, mely az eposzi nagy események lánczolatába mint lényeges és szerves mozzanat fonódik be. így fogva fel Etele viszonyát Budával, lehetetlen nem látnunk, hogy itt csirában már a nemesis rejlik; s ha „Buda halála“ az előjáték, a bekövetkezendő tragoediában joggal várjuk a költői nemesis szörnyű munkáját. Ezért hat meg bennünket titokteljes borzadály, midőn az iszonyú tett után olvassuk : „— had ura isten jól látva egéből, Hunokért nagy könnyű csordúla szeméből : Jaj! betelik, mondá, már íme betelnek — Népe jövendői számlálva Etelnek.“ (XII, 2 39.1.) Mintegy előízleltetője ez ama nagy tragoediának. A nemzet hősének bűne megtorlást lel az egész nemzet eljövendő vesztében, a mint a költő trilógiája „Élőhangújában mondja sejtelmes szavakkal: „Ott látom a hősök ifjabb ivadékát, S feltűnni borongó Etele árnj'ékát, Nagy-messze vetődni a hűn temetőre, Hogy már deli napjok hajlott lemenőre.“ III. A P. H. kritikusa ad uj alkalmat, hogy egy más félreértést kisértsünk meg földeríteni. — Azt mondja nevezett biráló, hogy ha Arany a két egymásra féltékeny és irigy nőt — Gyöngyvért és Ildikót — föl nem lépteti, minden összeütközés — minden drámai küzdelem magától elesik, tehát hogy a hősök jellemében semmi oly elem nincs meg, mely összekocczanásukat költőileg szükségszerűnek igazolná, hogy a vég-catastrophát is csupán az asszonyok véletlen viszálkodása idézi elő. Kiáltó példája a felületes, külsőleges felfogásnak. Nem hallott biráló semmit a Nibelungen asszonyainak vetélkedéseiről ? Hanem természetesen , ily vád könnyen megmagyarázható olyas költői elméletnél, mely az ősi naiv eposzokban, tehát a világköltészet remekeiben — a Nibelungenben. H om er b an, ^ Ossiánban, Eirdusibau — más érdemet és értéket nem lát, mint azt, hogy régiek, — s mely elmélet előre kimondja a megsemmisítő Ítéletei minden kísérletre — a hiányzó magyar naiv eposzt megalkotni, mert hisz sikerülés esetében is nélkülözné „az egyetlen becset“ — a régiséget. Vegyünk fel tehát u*bb példát:
