Evangélikus főiskola, Pozsony, 1859
5 Okossági kincse, miszerint lelkileg csak maga segíthet magán: ez az ő előnye: ő szabad: vizsgálni, tanulnia kell. Még az elméleteket is, még pedig előkelőleg, tanulni kell. Mert előbb, mintsem fogjak valamihez, kell tudnom, mit akarok? s mikép akarnom kell? Az utat az elmélet és elmélkedés tárja fel és mutatja. Valamint a törvény számtalan eseteket szabályoz: úgy az elmélet killönbféle alkalmazásokban biztosítja a sikert. A józan ember az előveendő munka előtt körültekint, mit már e dologban az emberi szorgalom kikutatott: mert könnyebb a tört, mint a töretlen úton járni. Az ős vívmányokat nyomozó elmélet minden szóban külsőt és belsőt, a jegyet és a megjegyzettet különbözteti meg. Az elmélet részletezi a szók tartalmát, és a részeket Oszhangzásba vagyis egységbe illeszti. Azon illesztés határozott törvény szerint megy végbe: mert azon módon vagyis azon törvény szerint valóban vannak és működnek a teremtett dolgok. Akként az emberi méltóság és boldogság szövétneke az elmélkedés. ,,Önállóságot“ keresünk az emberben? Módját az fekoél- kedés nyújtja: mert tudatja, hogy az emberi az emberben nem másban, hanem csak természete lényegében keresendő. Panaszkodnak az „eredetiségi elmék“ fogytán? A dolgok uj vagyis eredeti felfogására hathatós mód az elmélkedés, mely nem csak az eddigi vívmányokat ismerteti meg, hanem egyszersmind azoknak és a lehető találmányok fiijait tárja a lelki tudat elé. Az „ember jellemétől“ a nagyszerűt várjuk? Mi jellemezne jobban s biztosabban az emberi akaratot, mint az elmélkedéssel nyert azon meggyőződés, hogy a vakság-, vagyis meggondolatlanságnak kérlelhetlen szomszédja a szerencsétlenség! Legfőbb okossági mű az eszme. Nem pusztán felfogott, hanem tökélyében felfogott, s mintegy, tükörben az okosságtól látott dolgot ész müvének vagyis eszmének nevezünk. így „a női szépség“ eszményét tapasztalatilag nem találván a költő, azt egyenként vett tökélyrészekből ekként alkotja össze elméjében: „Ah, az ő termete, állása mint Sylphid-, Hajtása mint Cypres-, Daphne-, Mosolya mint Chloris-, Lejtése íúint Hesperidáké! Végrendelet Czakó Zsigmondi ól. Az okosságilag tökélyes műveket vagyis eszméket alkotó ember művésznek, s oly ügyesség művészetnek mondatik. A dal ma, ädrj, óda is okossági mű vagyis eszme, és a dalmász művész. Tartalmilag dalma a belső vagyis lelki tényeknek, úgymint éuzett ismereteknek, természet szabta módjukban beszéd általi tökélyes vagyis eszmei rajzolása. A mi a szívben lángra kapott, azt zengi a dalma; vagyis a költő „szivében mint selyembogárnak száleresztő tündérek tanyáznak.“ Ga- rai versei 1. 62. Az ismeret és érzület módjának képét előadni annyit tészen, mint az okos lelket az ő működéseiben meglesni s oly módon az általa megismert és megérzett tartalmat kitüntetni. Annál fogva a dalmaelmélet a dalmaeszmének vagyis tökélyes megismerés és megérzés keletkezésének és beszéd általi nyilatkozásának szabályait terjeszti elő,
