Evangélikus főiskola, Pozsony, 1859

— 16

Hasonlón öntudatilag veszszük észre, miként az ismeret és érzület egydlten életre kapnak. A tapasztalás szerint is az élet vegyidet, a halál oszlás; az élet az erőnek nemcsak léte, hanem hatása is. A hol az erő leli magát, ott él; ott nem csak van, hanem hat is. A természeti erők általában okszerűek: mert észre veszszük, hogy bizonyos és határozott okoknál fogva nyilatkoznak. Az oly okos erők továbbá tudatnélküliek és tudatosak. Tudatlanul, bár okok szerint, hatnak az elemek, ásványok, növények és állatok. Egyedül az ember előnye e földön a tudatos okosság mely szerint magát tudataitól megkülönbözteti, és mégis egyszersmind egyénnek érzi magát. A szerint az emberi okosság jelleme a tudatos egységtöbbség. S valóban úgy is van. Midőn az emberi ismeretek és érzületekről van szó, akkor ellenmond - katlanul tudja az ember, hogy azok egymástól függnek úgy, hogy sem ismeret az érzület, sem pedig ez amaz nélkül nem lehet. Egyben vannak, bár kezdő az ismeret. Hanem a keletkező ismerettel úgy egybe van kapcsolva az érzület, mint testtel az árnyék a nap világában. Az érzület áthatja az ismeretet, mint festék az anyagot. Noha ez bágyadt hasonlat, minthogy anyag és festék nyugvók, az ismeret ellenben és az érzület élnek és egymásra hatnak, és e hatás következtében nyilatkoznak is különböző- leg. Azért az érzület és az ismeret közti élet hasonlóbb a folyóhoz és medréhez, amelyben halad. Valamint a folyam csendesen halad, ha medre szelíden lejtő; hanem felzúdúl, ha törődik a kősziklákon; ésállapodva az akadályokon nőttön nő, és annál zajlóbb és dú- lóbb: úgy az ismeretek minéműsége is majd csendes, majd minél titközőbbek és mélyebbek, annál hevesebb és emésztőbb érzülettel nyilatkoznak. Ha tehát a természetet követjük, mely csalhatatlan, akkor biztos mód az érzületek keltetésére az ismeretek minél mélyebb, minél kimerítőbb kiaknázása és minél elevenebb felfogása: bár az okosság megfoghatlan jelleménél fogva akkor is birtokának ura: s tetszése szerint vagy inkább érziiletileg, vagy pedig inkább ismeretileg nyilalkozhalik. Áll, a mit a költő mond :

„Minden öröm hangot szül, a bú s fájdalom ismét:

A nyelv dalra fakad, hogyha vezérli szived.“

Epigramma Kisfaludy Károlytól.

Gyakorlatilag, különösen lelken belől, miként állítható ki az eszme? Nézzétek meg a művészt; kövessétek a gyakran szegényke, büzhödt írószobájába. — „Ez tudósok köz sorsa mostanában,

Leginkább a magyar hazában.“

S z e n t m i k 1 ó s s y Alajos.

A mese mondja, hogy a homályos habból fejlődött ki Venus. Ah! hab az eszme kezdete. Látom a tiszteletre méltó művészt, mint küzd önmagával. „Multa tulit, fecit, südavit, alsit, abstinuit. Hor. ars poet. Ez áldozatról a profán népnek fogalma sincs. Az eszme részei kezdetben volóban mint chaosz, a melyből, mint mondják, lön a világ. Az elemek harczoltak egymásközt; azok elegyültek, emezek kerülték egymást; nagyobb tömeg elnyelte a kisebbet, mások szétmállattak az összeütközésben, és mint parányok, vagy pára, vagy lég, vagy égény emelkedtek má-