Evangélikus főiskola, Pozsony, 1859
15 szépítéséről. Mert a szépség lelkét a tökélyetes eszmetárgyasitás észrevételében helyezzük. A szép fülteszi tartalmát, úgymint az igazat, a mit physica és anthropologia; és a jót, a mit ethika szolgáltat neki. Csak ha azon már birt, különben tökélyes tartalmat tárgyasítjuk, az az belől vagy kívül a lélek eleibe tesszük s benne gyönyörködünk, keletkezik a széprőli tudat. A széprőli tudat tehát valóban alaktudat: mert ugyanazon tartalom, mintegy sakkjátéki mozdulatok által más helyen csak titnik elő. Az eddig mondottaknál volnának a dalmász tehetségeiből és a dalmatartalomból keletkezeti dalmarészek,melyeknek egyesültéből tűnjék elő a dalma. A kérdés most, miként a dalmarészek egy tündéralakba hozandók? Erre a dalmaelmélet mondja, hogy a dalmaeszme módja, vagyis a dalma részeinek épségben és egyességben való kitünésének oka az okossági élet: az okossági élet pedig tudatos alakítás. Mi az életet megmagyarázni nem tudjuk. A tény, az élet, megvan: hanem annak módja titok. Élet, vagyis az alkatilag mozgó erő van. Valamint a szótári szókból Homer nélkül, nem keletkezik Iliás: úgy az elemek parányáiból egy bizonyos X. nélkül nem áll elő az élet. A növénycsira fejlődik, mégpedig oly sajátilag minden részeiben, hogy a részből az egész növényre rá ismerhetni. Ugyanaz áll az állati életről is. Az életelv a kifejlett élet részeiben érvényíti magát. Oly életegységet az emberi műveken is szükség kitüntetni : mert az ember is él. A görög szobrászok az eszme jellemét oly hűn utánozták műveiken; az eszme minden részeiben úgy vala kiállítva, hogy, ha a műből csak töredék is maradna meg, mégis abból az egész eszme meghatározható lenne. Az elmélet mégis a dalmarészek alkatásában öntudati és gyakorlati módot említ. A tudat a testi és szellemi elegyületből keletkezik; és a testi és szelleminek folytonos érintkezése teszi a tudatos életet. A tudat mégis megkülönbözteti magán a testit és a szellemit; és istenies önállóságánál fogva vagy inkább a testire, vagy inkább a szellemire ügyelhet. A szerint nyilatkozni is szokott az okosság, irányt vagyis életet adván vagy inkább testi, vagy inkább szellemi követeléseknek. Azért a költők, különösen a dalmászok és dalmáik vagy inkább reál-, vagy inkább ideál-jelleműek. Kizárólag egyik vagy másik egy sem. Valamint a földi életet a test és léleknek egymásrai arányos hatása teszi, midőn a szép testben szép lélek honol: úgy a művészeti élet is, a reál és ideál józan együletéből merül fel, a szép alakban szép eszme tűnvén elő: kizárólag csak egyik vagy másik módon nem érhető el a tökély. A realismus és ideálisraus elegyültének tökélyetes kivitele inkább czél, mint út. Tettleg különböznek vagy inkább realismus-irányúak; s tiszteletre méltók, ha a has bálványozására le nem aljasodnak; vagy inkább az idealismus fölkenetjei, csak a bárgyuságtól álomhüvelyezőknek becsméreltetve. Nálunk a realismus és idealismus szép vegyületéhez talán legközelebb állott Kazinczy. A legújabb kori ferde irányú realismus ellen korunkban Cátói szigorúsággal, de méltán léptek fel Erdélyi János a legújabb magyar lyráról, és Greguss Ágost a materialismus hatásairól való értekezésben.
