Evangélikus főiskola, Pozsony, 1853

Szabó Istvánnak magyar Homerosáról.

Too a cd /) payádopz zírj yavtryj ipsac'vscg;

OlY) 71 sp <páX)MV y£V£7) , ZOC7) Ők XOc'c TT pO y p fl [1 fi Út (!) V (f'j/.Áa za. pév z’ dvspog '/apád a yéac, «//« ok &’ oX/j ZijXeftówoa <púst, sapog o’érctyc'yvszac copy).

Horn. II. C, 145—148.

Äzabo Istvánnak magyar Ilomerosa hódítás a szellem birodalmában. A biblia után Homeros azon könyv, melyet, ha nyelvét érti, akárki olvashat, oly könnyű, népszerű és vonzó; míg a szaktudósnak tenger kérdést ad fel. A biblia már majdnem minden emberi nyelvre fordítatott, Homerost csak a nyelvek kiválasztottjai fordíthatják úgy, hogy fel ne fordítsák s el ne ferdítsék. Virgilius utánképezésében látjuk és halljuk a nyelv báját, csodáljuk zenéjét; a homerosi természetbű érzelmeket, a férfias cselekvést keressük ugyan benne, de nem mindenütt találjuk. És ha Plautus lángesze Cicero korában Cicerónak nyelvkincseivel fogott volna Homeros utánköltéséhez, kérdés, képes-e Homerost egész valójában latin nyelven előállítani. Az újabb nyelvek közöl a mennyiséges nyelvek — ceteris paribus — legképesebbek erre. Hozzá kell járulni, hogy az illető nyelv még lehetőleg közel álljon őskorához, túl- müvelt, elpuhult, szétfolyt, rögzött, mereven ne legyen, hanem inkább hajlékony az idegenhez simulni öneröltetés nélkül, termékeny, ha kell, új ágakat hajtani szavakban és mondatokban, szóval még fejlékenysége javában, más részről eléggé szabályozva, hogy je Heines nyelvnek tartathassék. Ha a nemzet fiatal, ha vannak emlékezései a Homeros énekelte eseményekhez hasonlók, annál jobb; az utánköltés hi- vebb, gyümölcsözőbb lesz.

Az illetők tudják, hogy az eddigi európai fordítások közt Vossnak német Ilomerosa egészben ') véve legsikerültebb. Ezen férfiút egyeben kívül egyénisége és tanulmányai minősítették annak kimutatására, mit bír a német nyelv kiállítani, ha Homeros nyelvével mérkőzik. Müvéről a dologhoz értő ítészek azt mondották, hogy Luther bibliáján kívül sem más európai irodalomban, sem pedig az igen gazdag közép és új korbeli németben, nincs könyv, mely olyan dús nyelvkincset tárt volna fel, mint Voss Homerosa. Voss inkább izzó mint lángoló lelkesedéssel fogott munkájához és folytatta kegyelettel, szorgalommal, kitartósággal. Mérsékelt költői tehetsége előnyére volt, hogy Homerost adja, ne saját egyéniségét, mit hasonló esetben például Göthe tett volna. Mint minden jellemes újítás, úgy Voss Homerosa is talált ellenzőkre: azt mondák,nem német,idegenszerü,erőltetett és erőltető, néha nagyon is

') Egyes részeiben Wiedasché jobb, Schwenk mutatványai a műfordításnak igazi remekei.