Evangélikus főiskola, Pozsony, 1853
15 szel“ hahogy a keze tűz is egészen, a keze hogyha tűz is. é rágós birtokrag helyett választékkal a többes i-t használja: Paris válogatott szépségibe büszke. ,011y könnyen szedegette serény két térdit Achilles.4 Néha a hangürt is kisérlé oly helyen, hol kikerülhette volna: tágkapuü (itt talán tágkapujú jobban érzékeltetné az ión- ságot). Achillest meghallá isteni anyja A tenger fenekén ülvéje az éltes atyánál. Véghangzóját kevés szó veti el: vajha ne adj’ isten. Hangugratás és betevés gyakori: eskvő, ihok, ihász, házló koldus, kesergteti szivét ; érkezeiével, feneség,öröng== őrjöng; nevedék, alás — alvás és viszont lövendék szálldosik oroszlán ellen, csendet hirdessetek elsőbb. Digaminaféle van ezekben: lábbeli sarvat, fenyvárboc,száll nagy üvöltéssel sürü darvsereg a levegőben. Mássalhangzók hogy a mértékbeilleszkedjenek, majd egyeztetnek: Némi kicsit mégis csilapult hát végre haragja. Apollon lelőtte Ephialtest és Ötöst, mielőtt kivirűla szakálok s befutá pelyhek zsengéje az ajkat; majd kettőztetnek: ahhova, inassa, honnosi. A szók majd hosszabbodnak majd rövidülnek betűvel vagy szótaggal: Most feleidre könyörgök, uram, kik távolad élnek, Nődre s atyádra, ki kis csecsemőül gyámola téged S fidra. — míglen, eleddig; mia e h. miatt, engesztő, vigasztó, tiszteles, ütték e h. ütötték, elmetszte, ránk megharagudt Zeus. Lassú ötödik lábú hősi vers aránylag kevés van. Egy szón két szomszéd sor többször osztozik: midőn Thetis kérni jön He— phaistost, hogy Achillesnek fegyvert készítsen, az égi karok tömegébe magoktól járó csuda látvány hárombok Annyira készeniek, miszerint csak az egy fülök ékes Sége hiányzana meg, melyeket fel is ütni szeget vert. Az Aolnllesszel inkább vívni mint veszekedni akaró Aineias ezt mondja: Mindenikünk eleget szórhatna el a mocsok undok Ságaibol, hogy száz evezős hadi gálya se bírná. Perge az emberi nyelv, sokféle beszédei vannak. A műsori szünetekre is volt gond. A nyelvi gazdagítással Sz. I. úgy bánt, mint Columbus a tojással. Szóalakításai oly helyesek, könnyűk és talpra esettek, hogy akárki gondolhatná: Ezt én is tehettem volna. Vezérei voltak a gyöknyomozás és a hasonszabály. Érdemei e részben nagyok, oly nagyok, hogy nem mindennapi nyelvismeret kívántatik attól, ki egész voltokban akarja méltányolni. A közönségest választék által szentesítette, az újat oly tetszőn tudta előállítani s hogy úgy mondjam honfiusitani, hogy — kevéskülöncnek kivételével—élni fog a nemzeti irodalomban. Majdnem minden beszédrész gazdagodott; minél erőteljesebb, annál inkább. MintHomeros nyelvében, úgy fordítónk kezei alatt is még a boll is élni látszik, a különben ragozhatlan szócskák ragozhatok és képezókenyek. Az egyszerű útból képeztetett: elüt, megüt, beüt, kiút, visszaút és még több útfélé. Hogy vilma gyertyatartóul használtatott, az ellen hasztalanok a száj on gások, a Vilmák is megengedik, ha megtudják, hogy a magyarító olyan ember, ki nem ismer félszet, kin nyelvelés épen nem fog, és ha másik felől számba veszik abbeli érdemét, hogy igen sok csinos takaros szót alkotott, például ha kedvük jön búsongani, ne mutassanak szomorú komor képet, mi aligha áll jól,
