Evangélikus főiskola, Pozsony, 1853

Iti hanem szívedezzenek. A szívedezés olyan szívbeli szenvedés, mit az ember, és még inkább a némber, mind a mellett hogy baj-okozta, szívesen szível. A tánc, táncos és táncbely jobb hangzatú magyar nevet kapott, mint a milyen csárda és csárdás. Milyent? Olvassák az lliast az első énektől legalább a huszonnegyedikig, megfogják találni. A yípi<i delnő, a vúpupr] délinké. A szívélyes, gondos anyák Trójában is egész éjen te virasztanak, ha kis fiaik betegek; mig daliás férjeik egész naponta a rózsásujjú hajnal kora támadatától estalkonyig étien, míg beköszöntnek az éji homályok, csatáznak, hogy csak úgy szakad rólok az izza veríték. A tűz ott alatlan lánggal lobog, s a halas tengerben annyi a hal, hogy ellepik a rév minden zegzugait. Az emberség javában d í vik és díszük, a sisakingós levente Ilektor csak akkor kutyázza elleneit, ha oka van rá, különben tekintetesnek címezi, mind a mellett, hogy ő az országőrző honvéd. Penelope asszonyt hőslő uraságok, országos nádorok, legjava fejedelmek és más úri személyek hősük és kérik arául tenger kincsesei és táméntalan kelengyével, úgy hogy az udvar vendéggel' teledesteü. Mind erre csak néha kaccantja el magát a szellemdús mivel lelkét kitünőleg Athéné megáldá Szép művek tudományában, jó és helyes észben S ildomban; mineműt nem hallani voltnak azok közt Sem, kik az ó korban fénylettek híres achiv nők, Mint Tyro vala s Alkmene s szépfürtü Mykene; Kinek eszélyben ugyan nem foghata Penelopéhez Senkie. És hímez, műveket remekelni tudalinasan „sok — erénynyel gazdag urának Sírva utána,mivel legjobb volt a danaok közt a terves, elves, fortélyos, dúlvári Odys­seus, kit a rázföldi Poseidon üld a tengeren annyira, hogy kénytelen úszka, évieké hajón „a mély okeanos túlszélire menni, Hol kimmer népnek ködök és éjféli homályok Burkolták or­szága vagyon,“ s az allagba leszállni, hol Teiresiás jósol neki megutat, jobbjá­ban aranka jogarral azaz arany bottal. Tiszteles, kedves anyja árnyáról, ki ő miatti búban halt meg, többesben szól: Én pedig ott vártam, míg jöttének édes anyámék, És a vérből iván rám ismer ének azonnal. Mert Trójában és Troja alatt egy jó baj társ is társaiméknak szólítatik, oly bensőséggel, mint aszéplelkü Andromache: Oh Hektor, te vagy édes atyám, te vagy édes anyám is És testvér rokonom s éltemnek drága szerelnie, szavakban szíve s hazája hősét mindenének vallja. Az allagban Odysseus Sok bút vallva, mióta hajón kikövette Atridest Széplovu Troja alá, megküzdeni büszke hadával, a különben legélen álló Agamemnon árnyával is találkozik s tudakozza őt Mily esemény döntött a végtelen álmu halálba ? Mire az előadván Klytaimnestrának ármányát hozzá teszi: Ennyire nincsen ebebb és átkosb némberi szívnél.

Next

/
Thumbnails
Contents