Evangélikus főiskola, Pozsony, 1853

4

társak4), kiket honunkban nem más mint egyedül az evang. vallás iránti buzgóság föntart, a hit és szeretet ápol azon meggyőződéssel, hogy az egyiknek működése a másiknak hozzájárulta és segítsége nélkül egy általában nem boldogulhat.

Minek okáért jámbor eleink az iskolát méltán nevezők az egyház alapjának5), vagyis inkább az iskola szülöttje és szülője lévén az egyháznak, elválhatlan viszonyba hozták azokat, híven gondoskodván az országos törvény ótalma és az állam főfel— ügyelése alatt mind a kettőnek felvirágoztatásáról az időnek legsúlyosabb viszontagságai közt is. Mert minél inkább kiki szereti vallását, annál jobban karolja fel az iskolát «), bizonyos lévén arról, hogy az ifjúság helyes képzése által Isten országa legsikeresebben terjesztetik s ennek kíséretében a köz és magán érdekek előmozdíttatnak.

Ezen meggyőződéstől áthatva evang. hontársaink a tanügynek koronkénti javításán tehetségük szerint hiven fáradoztak. Ebbéli gondoskodásuknak tanúi az iskolák tökéletesítése körüli számos tanácskozásaik s ezeknek a magas kormány elébe terjesztett jegyzőkönyvei; tanúi, — hogy a régiebbeket ne említsük — folyó évszázadban foganatosított iskolai javításaik, névszerint azok, mik a tanári közértekezletek, ennél fogva szakértők által kieszközölve lévén, eredmény nélkül nem maradhattak.7)

törvényekben és történetben; s ennek eredménye nyers állati élete az embereknek. Ezért valamennyi bölcs kormányzónak volt gondja a tanodákat föntartani, minthogy azok világítanak a polgári életben. Keresztényi és illő a tanodákat a legjobban ellátni és fölszerelni, tekintetbe vevén, bogy a földön semmi sem oly nagy érdekű, mint az, hogy a tanodák jó karban legyenek.“ Luther Márton.

Bcbizouyult ez inár Luther Márton, Calvin János s a reformatio más előmozdítóiban, kik mind lelkészekül mind pedig tanárokul működtek, llasonlag honunkban mind a két szaku férfiak kezdettek tanítani az evang. egyház szellemében. Így Gryneus Simon, Vinsheim Vida budai tanárok és mások.

5) Honi evang. egyházgyülések határozataiban szinte állandó e kifejezés: scholac suut sem in a ri a e c c 1 e s ia e.

®) A pozsonyi evang. lyceum alapításának emlékünnepélyén tavaly e tétel lárgyaltatott latin beszédben: quo quisque est religion is evangelicae a man ti or, eoest rci scholasticac studiosior. Ez évben ugyanazon alkalomkor hasonló irányban fejtegeltetett: virtutem maiorum pie colendam esse.

') Az 1807. évben, hanem mint látszik az evang. iskolákban működő tanárok befolyása nélkül készíttetett,azután több ízben a négy evang. egyházkerület egyetemes gyűlésében szóba hozatott, elvégre 1839. használatra ajánltatott, de a felsőbb tanfolyamokban előadandó tárgyaknak visszás elosztása miatt kevésbé hasznavehetö új iskolai rendszer megvitatása s kijavítása okáért, tartatott az első ágost. hitv. evang. tanári értekezlet Z. Ugróczon 1840. a pozsonyi iskola indítványára. Mely értekezleteknek utóbbi tágítatása körüli dicsőség a résztvevők számára nézve másokat illet. Miért nem indítványozhattak az összegyűlt tanárok nagyobb változást, kitűnik részint a föntebb mondottakból, részint pedig abból is következik, hogy tanácskozásuk feladata nem volt ój tanrendszernek kidolgozása, hanem csak a kezükbe adott tervnek a fönlevö kürülményekrei alkalmazása. Mindazáltal öt napi feszült működésnek eredménye nem egyedül az előadandó tárgyaknak sorozatát foglalta magában, hanem több más az iskolai életet lényegesen érdeklő indítványokat és figyelmeztetéseket is. Azonban ezek csak igen kis részükben nyerték a helybenhagyást az 1842 és 1840. tartatott egyet, cgyliázgyülés részéről, úgy hogy ezen gyűlések határozata szerint kiadott magyarországi ágost. hitv. evangélikusok oskolai rendszere, eltekintve az érintett kor-