Hírközlési Múzeumi Alapítvány, Évkönyv, 2008-2009
Szabó Jenő: Volt egyszer egy Konecsni-centenárium
lehetett. Kirajzolta magából a keserűséget, a legnehezebb években némi vigaszt nyújthatott a pöffeszkedőknek négy fal között adott fricska. A téma két vezérfogalomra vezethető vissza: hatalom és sakk. A hatalom amúgy igen szeret sakkozni alávetettjeivel, egzisztenciájukkal, önérzetükkel, emberi mivoltukkal, az egész életükkel. Kádár János közismert sakkszeretete még hangsúlyosabbá teszi ezt a motívumot. Az Idomítás három stádiumán a kalács és a korbács egy rendjelben sűrűsödik, a hatalom olykor meg is vásárolja a számára szükséges sakkfigurákat a játszma folytatásához. A kiszolgáltatottságot a bőrén érző művész a témaválasztás, illetve az egyes rajzokon megjelenő, olykor felismerhető politikai sakkmesterek (pl. Aczél György, a korabeli kultúrpolitika korlátlan ura) mellett akaratlanul is megmutatja a kora kádári hétköznapok valóságát, hogy kesernyés remekeit mindenféle, ma úgy mondanánk, újrahasznosított papíron keltette életre. Még egy alkalmazott grafikai műfaj került be kiállításunkba, a szintén nyomdáig el nem jutó naptársorozat. 1967-ben a művész egy 12 darabból álló ciklust készített farostlemezre. Nonfiguratív és kollázselemek tarkítják, különféle festészeti és grafikai technikák vegyítése (csurgatás, márványozás, tusrajz, színes fólia rátétele) teszi egymásmellet- tiségükben még változatosabbá. Egyszersmind igazolják, hogy a játékosság és a kísérletező kedv nem hunyt ki Konecsniből az életút keserves vargabetűinek során sem, a korai áruplakátok vizuális poénjaitól kezdve e naptárlapok fura technikai játékaiig ível személyiségében az örök megújulás forrása. A szülőföld melegét hordozó rézkarc 163