Hírközlési Múzeumi Alapítvány, Évkönyv, 2008
Nikodém Gabriella: A Hungária Magyar Bélyeggyűjtők Körének története
Kiadói tevékenységét tekintve a kör természetesen nem versenyezhetett a szilárd anyagi alapokkal rendelkező LEHE-vel, tagjai inkább a Hungária értesítőben, illetve a más szaklapokban megjelenő cikkek tömegével járultak hozzá a szakma állandó fejlődéséhez. 1921 tavaszán a Hungária szakbizottságot létesített a magyar bélyegek monográfiájának megírására, 8000 koronával díjazott pályázatot hirdetett, ám a mű nem került kivitelre. Payer Béla (LEHE) kész munkáját azzal utasították vissza, hogy ő nem tagja a Hungáriának. A kör szakírói közül a következők nyújtottak kiemelkedő teljesítményt: Bíró Marcell gróf Dessewffy Miklós közvetlen munkatársaként a színes számú krajcárosok vésetjavításai terén szerzett elévülhetetlen érdemeket, Visnya Sándor a bélyegek ívszegélyének vizsgálatát honosította meg, Bán Béla a magyar lebélyegzésekkel és a határőrvidék postahivatalaival foglalkozott, dr. Vajda Károly a vízjelek szakértője volt, Bán Willy monografikus műve A magyar postabélyegek adattára címmel 1944-ben a Hungária kiadásában jelent meg, a magyar posta 1871 és 1943 között kiadott bélyegeinek szakszerű leírásával. A Hungária taglétszáma és társadalmi bázisa a LEHE-vel összehasonlítva szélesebb, ám inkább lefelé nyitott, vállaltan is a kisebb igényű gyűjtőket összefogó szerveződés volt. Talán azt mondhatjuk, hogy ők tömörítették a filatélia világának középpolgárait. Folyóiratukban többször találkozunk annak taglalásával, hogy a válságos gazdasági helyzet anyagilag ellehetetleníti a tagságot, a nagyobb anyagi ráfordítást igénylő megmozdulások is nem annyira a Hungária, inkább a LEHE nevéhez fűződnek. A szakmai tudást, a kutatói eredményeket és a kiállítási sikereket illetően azonban nem maradtak el a sokszor riválisnak tekintett másik egyesület mögött. AII. világháborút követően eredeti néven, majd 1952 után a Mabéosz II. kerületi bélyeggyűjtő köreként folytatták működésüket. 198 Bán Béla
