Hírközlési Múzeumi Alapítvány, Évkönyv, 2008
Kozmáné Grünwald Éva: Műtárgykárosító tényezők a múzeumi gyűjteményekben és kiállításokban
Kozmáné Grünwald Éva Műtárgykárosító tényeződ a múzeumi gyűjteményekben és kiállításokban A műtárgyak begyűjtése, a gyűjtemények feldolgozása, nyilvántartása, publikálása, kiállítása mellett a biztonságos tárolás is a múzeumok fő feladatai közé tartozik. A kiállításokban és gyakran a raktárakban is együtt vannak - egy tárlóban vagy raktári polcon - a különböző anyag-összetételű tárgyak: a festett fa, a kárpitozott bútor, a fémből, bőrből és textilből vagy éppen a több anyagféleségből készült műtárgyak, illetve a különböző technikájú képzőművészeti alkotások. Vajon milyen az egymásra gyakorolt hatásuk? A műtárgyak anyaguktól függően reagálnak a környezeti hatásokra, vagyis anyaguk kölcsönhatásba lép környezetükkel. A fémnek vagy porcelánnak például a száraz levegőn nem lesz semmi baja, a fa viszont megrepedezik. Ugyanabban a tárlóban azonos megvilágítás mellett a kerámia vagy fémtárgy nem változik, de a papír megbámul, a színes textil kifakul. Ehhez még hozzá kell tenni, hogy a legtöbb műtárgy többféle anyagból készül. Gondoljunk csak egy zászlóra, amely a falúdból, az abba bevert réz- vagy ezüstveretek- ből, a zászló selyem anyagából, a selyem merevítésére szolgáló posztóból, a hímzéshez és a rojtokhoz alkalmazott fémszálból, skófiumból tevődik össze. Vagy nézzünk egy ötvös- kötéses fotóalbumot, ahol a bőrkötést ezüst- vagy rézveretek, féldrágakövek, tűzzománcok ékesítik; előzékük selyem, a fotók pedig vastag kartonlemezre vannak kasírozva, és még számtalan hasonló, gyűjteményeinkbe található műtárgyat sorolhatnánk. Miért reped meg a fadombormű, fakul ki az egyenruha, vagy barnul meg a papír, ha délutánonként süti a nap, miért pereg le a festékréteg a képről, míg mellette a fémtárgynak nem lesz semmi baja, miért rozsdásodik meg a faláda vasalása, ugyanakkor nem látunk semmiféle elváltozást a fán? E kérdések megválaszolása mind, mind a múzeumi műtárgyvédelem problémakörébe tartozik. A raktározás, a kiállítás és a szállítások során felmerülő műtárgyvédelmi problémák megoldásához szakmai odafigyelés, megfelelő körültekintés szükségeltetik. Tehát ismernünk kell a környezetet, amelybe a műtárgyak kerülnek, és azt, hogy ez a környezet hogyan hat a tárgyakra. Továbbá ismernünk kell az anyagokat, amelyekből a tárgyak készültek, és hogy ezek az anyagok hogyan reagálnak a környezeti hatásokra. És ismernünk kell a módszereket, amelyek segítségével a környezeti károk kiszűrhetők vagy megszüntethetők. Restaurátorok között gyakorta elhangzik az a vélemény, hogy a műtárgyak számára az egyetlen ideális állapot az lenne, ha azokat klimatizált raktárakban egymástól elkülönítve, szekrényekben tárolnánk, és a látogatók elől elzárva tartanánk. Abban a percben, ahogy a tárgyat kiállítjuk, közszemlére tesszük, azonnal megjelennek azok a műtárgykárosító tényezők, amelyek a tárgy fizikai vagy kémiai átalakulásához vezetnek. A környezet károsító tényezői jellegük vagy eredetük szerint a következő csoportokra oszthatók: fizikai, kémiai, biológiai és mechanikai tényezők. Fizikai ártalmak: fény, hő, tűz, víz, por, korom, rozsda stb. Kémiai eredetű hatások: víz, a levegő páratartalma, a levegő kén-dioxid tartalma, kén-hidrogén, nitrogén-oxidok, korom, ózon, vas-oxid stb. 199
