Hírközlési Múzeumi Alapítvány, Évkönyv, 2008

Nikodém Gabriella: A Hungária Magyar Bélyeggyűjtők Körének története

VI. kerületi Felső erdősor 20. szám alatti polgári leányiskola helyiségeiben mindkét nembeli tanulóifjúság részére ifjúsági bélyeggyűjtőversenyt rendezett. A diákok között statisztikai lapokat osztottak ki, amelyeken érdeklődtek gyűjteményeik iránya, nagysága, érdeklődésük, elképzeléseik iránt, a jelenlegi gyűjtemény fejlesztéséről, ezzel kapcsolatban pedig segítséget, tanácsokat nyújtottak. A versenynek több mint 200 résztvevője volt. A következő évben a Dohány utcai polgári iskolában szervezték meg a versenyt, amelyre az előző sikerének hírére mintegy 700 diák jelentkezett. A bírálóbizottsági tagságra a különböző felnőtt egyesületekből 86 fő jelentkezett.

A magyar bélyeg jubileumának évében azonban még egy legyőzhetetlennek látszó nehézséggel is szembe kellett nézni, ez pedig a fényűzési adó volt, amelynek következtében10 11 megállt a külföldre szóló csere és eladás, „mert a végrehajtási utasítás és annak kezelői nem tudták megtalálni a gyakorlati életnek megfelelő elintézési módokat”.“ Az egyesületek élete gyakorlatilag megbénult, de a helyzet az államnak sem volt kedvező, mert a fényűzési adó sem folyt be. A Központi Bizottság a Magyar Királyi Pénzügyminisztériumhoz intézett beadványában elemezte a helyzetet, és javaslatot tett a megfelelő megoldásra. Válaszában a minisztérium a bizottságot a 22 929/1921. számú rendeletben hatósági munka- és jogkörrel ruházta fel. A közös kérvény alapján, amelyet a Pannónia és a Baross Szövetség Bélyegkereskedői Szakosztálya is aláírt, felhatalmazta a fényűzési adó beszedésére. 1921. június 1-jétől tehát nem a lakhely szerinti kerületi adófelügyelőnél kellett bejelenteni a kivinni szándékozott bélyegeket, hanem a Magyar Bélyegegyesületek Központi Bizottságánál, amely annak értékét megállapította, az adót pedig beszedte.

Az értékelés koronára átszámítva a Senf-féle katalógus alapján egységesen történt. Az adót minden hónap 15-ig a budapesti Magyar Királyi IX. kerületi Állampénztárhoz kellett befizetni Postatakarékpénztár útján, az elismervényt pedig a kerületi adófelügyelő mellé rendelt számvevőséghez benyújtani. Külön megállapodás keretében a bélyeggyűjtő egyesületek házi árveréseit is ők felügyelhették. Ez volt az a pont, amikor a LEHE elzárkózott, és a Központi Bizottság illetékességét többé semmilyen kérdésben nem volt hajlandó elismerni. Ezért tette azt a barátságtalan gesztust is, hogy bár előzetesen megígérte segítségét a Hungária rendezvénye vonatkozásában, amely a magyar bélyeg 50. évét szerette volna megünnepelni, azt végül maga rendezte meg. A két egyesület közötti viszony újra hűvössé vált, egészen a szövetség 1922-es megalakulásáig. Az elnök erélyes fellépése ugyan rendbe hozta a Hungária dolgait, és helyreállította tekintélyét, de ez nem mindenkinek tetszett. A Központi Bizottságot sok támadás érte, így új alakulatról kellett gondoskodni. A Magyar Bélyeggyűjtő Egyesületek Szövetsége, amelynek természetesen a Hungária is alapító tagja volt, 1922. június 13-án alakult meg. A szövetség az első elnök, Hampel Antal nyugalmazott helyettes államtitkár vezetése alatt még nem működhetett hivatalosan, mert egyrészt a Belügyminisztérium az alapszabályokat nem hagyta jóvá, másrészt a tagegyesületek nehezen alkalmazkodtak az új szervezethez.

A Hungária hároméves programjának utolsó részeként a tanügyi rendelet enyhítését sikerült kieszközölnie. A tanügyi osztály a 219/1923. VII. számú körlevélében arról ren101920. évi XVI. te. és az 1920. évi 90 000 számú végrehajtási utasítás 149. §.

11 Dr. Szundy Károly: A Hungária és a negyvenéves jubileum. In Hungária Magyar Bélyeggyűjtők Köre emlékkönyve 1899-1939. Budapest, 1939, Springer Gusztáv Könyvnyomda, 22. p.

194