Hírközlési Múzeumi Alapítvány, Évkönyv, 2008

Szabó Jenő: Az ismeretlen Nagymánya-tévnyomat

Dabason (Pest m.) postamester, így indíttatva érzem magam, hogy keresztény alapon üzletileg lépjünk érintkezésbe a következő propozícióval: Mint bélyeggyűjtő és cseretárs mindenféle és minden mennyiségű bélyeget tudok használni... hétköznapi elhasznált tömegbélyegért átlagban felajánlok kilójáért 3-5 pengőt... Viszont a már lelevelezett 70 fill, barna Szt. István-bélyegértfelajánlok (ha lehet, egész borítékot, vagy a posta betűzésért) darabonkint 2-5 pengőt, aszerint, milyen állapotban kapom kézhez. Addig üssük a vasat, amíg meleg! Tessék az ismerősöktől visszakérni, illetve visszakéretni, ezt a posta szabályzat talán megengedi... Amennyiben bármilyen bélyegtételt kapnék, a portóköltséget is viselve 48 órán belül ellenértékét átutaltatom. ”

Egy héttel később újabb levelet írt az állhatatos fővárosi filatelista, holott a legutóbbira már nem reagált a postamester. „Igen Tisztelt és Kedves Koprla Úr! Legutóbbi levelemre a mai napig még választ nem kaptam, így remélem, hozzáfogott a bélyeggyűjtéshez, hogy aztán az eredményről referálhasson. Diszkréten megemlítem, hogy a Postaigazgatósághoz beküldött leveléről tudomást szereztem, mely a 38 db 70 fill, barna színű bélyeg kíséretében volt, s a Bélyeggyűjtők Egyesülete Elnöksége átírást intézett a Postaigazgatósághoz, hogy jutalmat utaljon ki ezen hivatalos nemes cselekedetéért. A szóban lévő már használt barna 70 fill. Szent István-bélyegért most 10-20 pengőt felajánlok darabonkint, viszont a használatlanért darabonkint 50 = ötven pengőt. Tessék sürgősen keresni ilyen bélyeget azoknál, akiknek eladta. Válaszsorait várva maradok hazafias üdvözlettel F... László. ” Érezhetően fokozta a nyomást a valamennyi levél alatt csak ennyiben olvasható nevű, a Visegrádi utcában lakó filatelista, aki a törvénytisztelő postamester hiúságára is apellált - hátha a jó hír hozója, a hivatalos helyről származó jutalom sejtetője nemes tettéért elnyeri méltó jutalmát -, de a tétet is emelte rendesen, június 5-én már ötven pengőt kínált egy postatiszta tévnyomatért. Mivel több levél nincs a Bélyegmúzeum birtokában, feltételezhetjük, erre sem kapott választ F. László, és feladta a reménytelen vonal forszírozását. E levelek pedig az akkurátus Koprla Pál postamester révén juthattak el a vezérigazgatóságra, majd onnan a Bélyegmúzeum okmánytárába.

Természetesen a felfedező, dr. Eőry László is benyújtotta igényét a ritkaságra, méghozzá mindjárt harmadmagával, megosztva a dicsőséget két bélyeggyűjtőtársával, Magyar Mihállyal és Macsányi Kálmánnal. Ő azonban máshová folyamodott jóindulatért, egyenesen a Magyar Királyi Posta vezérigazgatójához, Tersztyánszky Ákos államtitkárhoz fordult: „Méltóságos Uram! - írta. Véletlen folytán kezünkbe került egy postailag kezelt levélboríték, amelyen egy olyan 70 filléres Hazatérés bélyeg volt, amelyről hiányzott a felülnyomás. Az alulírottak által azonnal megindított nyomozás során megállapítottuk, hogy ezen bélyeg Nagymánya község postahivatalától származik. Ugyanekkor bélyeggyűjtői lelkesedésből, önzetlenül siettünk ezt a Postavezérigazgatóság tudomására hozni... F. hó 22-én leutaztunk Nagymányára, ahol legnagyobb meglepetésünkre arról értesültünk, hogy a postahivatalnak felsőbb rendeletre az összes 70 filléres bélyeget be kellett szolgáltatni.1 Tekintettel arra, hogy ezen intézkedésre természetszerűleg csak a mi bejelentésünk nyomán lehetett alkalmuk, és ezáltal mi, mint ezen bélyegek első felfedezői, ezen bejelentésünk és a posta bevonási intézkedése folytán elestünk attól, hogy a gyűjte- 3

3 A nagymányai postamester cáfolta, hogy bárki is személyesen megkereste volna ez ügyben, derül ki a fentebb már idézett június 5-i jelentésből.

180