Hírközlési Múzeumi Alapítvány, Évkönyv, 2008

Szabó Jenő: Az ismeretlen Nagymánya-tévnyomat

ményünket ilyen értékes példánnyal gazdagíthassuk. Holott a mi bejelentésünk kizárólag az amatőr gyűjtők önzetlensége és a posta iránti nagyrabecsülésünk volt. Ezért mély tisztelettel arra kérjük Méltóságodat, tegye lehetővé számunkra, hogy mindegyikünknek legalább egy-két bélyeget ármegtérítés mellett kiutaljanak. ” Nyomatékül még utóiratban megemlítette, hogy ugyancsak ők hívták fel a posta figyelmét az előző év során megjelent Eucharisztikus blokk nyomdahibás példányaira, s ebből a Bélyegmúzeumnak is juttattak. Kérésük két héttel később meghallgatásra talált, a tévnyomatból vezérigazgatói utasításra egy-egy darabot kiutalt részükre a bélyegértékesítő iroda.4

Május végét követően megszaporodtak a bélyegre áhítozók. A már idézett június 5-i jelentés dr. Jakabb Oszkár - a Pénzintézeti Központ elnöke - két nappal korábban megfogalmazott óhajáról számol be, miszerint előadóval a ritka bélyeg iránti igényét közölte. Tersztyánszky Ákos vezérigazgató úr neki is engedélyezte 2 db bélyeg kiutalását. Június 10-én azonban megint jött a postás, és újabb igénylő levelét kézbesítette: „Kedves Ákos! Kéréssel fordulok hozzád, ezúttal a magam számára: mint bélyeggyűjtő szeretnék gyűjteményem számára a felülnyomás nélküli 70 filléres »Hazatérés« bélyegből kérni két darabot. Nagyon köszönném, ha kérésem teljesíthető volna, kérek befizetőlapot is, hogy ellenértékűket befizethessem. Szívből üdvözöl igaz híved, Szalay Gábor” A feladó nem más volt, mint dr. báró Szalay Gábor, az előző postavezérigazgató. Természetesen megkapta a bélyegeket és a befizetőlapot is, hasonlóan a korábbi szerencsésekhez, akik ezáltal névértéken jutottak hozzá a lassan vagyont érő rántáshoz.

Ahogy terjedt a bélyegek mind magasabb árának híre, úgy szaporodtak a reá áhítozók és a cél érdekében a befolyásukat latba vetők is. Július végén Szalay báró az időközben nyugdíjba vonult Tersztyánszky Ákos helyett az új vezérigazgatóhoz, dr. Kuzmich Gáborhoz fordult - egy családi jó barát kérésére - a nyaralásból küldött levelével: „ Kedves Gábor! Feleségem ma kapott levelet herceg Pálffy Lászlónétól, amelyben -jelezvén, hogy újabban bélyeggyűjtővé lett - kéri, segítsük hozzá, hogy a felülnyomás nélküli »Hazatérés« bélyegből (70 fill.), amelyből tudomása szerint a postának 38 darabja van (!), ő »egynéhányat« (!!) kaphasson. ” No, igen, az a jó, ha az ember mindjárt egy grandiózus bélyegritkaság beszerzésével kezdi filatelista karrierjét - gondolhatta a hercegné. Dr. Kuzmich Gábor azonban másként gondolta, és lehúzta a rolót, híven a korábbi álláspontjához. A továbbiakban senki nem kapott a tévnyomatból.

Beindul a licit

Hogy ez mennyire így volt, arra ékes bizonyíték, hogy 1939. június 15-én kelt levelében Székely Sándor Teréz körúti bélyegkereskedő - sem nexusa, sem a bélyeghez fűződő különleges érdeme nem lévén - a postának tisztes árat ajánlott a ritkaságért. Darabjáért 150 pengőt! S indoklást is írt kérése megtámogatására: „A bélyegre elsősorban azért lenne szükségem, hogy azt a magyar bélyegekről szóló katalógusomba felvehessem, mint a magyar bélyegek egyik nagy ritkaságát, úgy a magyar, mint a külföldi bélyeggyűjtők örömére."

4 Dr. Merza Gyula, az ügyosztály illetékes előadója kicsit gyanakodott, hogyhogy mindjárt hárman jelentkeznek közösen a felfedezői dicsőségért és a vele járó jutalomért, s bizony nem kizárható, ügyes húzás volt csupán, hogy dr. Eőry László egy helyett három ritka bélyegre tegyen szert.

181