Hírközlési Múzeumi Alapítvány, Évkönyv, 2008
Kovács Adrienn: Hermész
kapuja, minden vándorokat váró herma, az utak minden kiinduló és végpontja az örökké mozgásban lévő levegőisten szent helyének számított. Hívei tömjént, mézet, süteményeket, valamint állatokat - disznót, kecskegidát vagy birkát - áldoztak részére, hogy elnyerjék bizalmát és segítségét. Sokszor hagytak italt és élelmet a hermák lábánál is, egyrészt áldozatként, másrészt az arra járó utazó megvendégelésére. Az ókor első útjelzői, a hermák az utazók és vándorok patrónusának, Hermésznek nevét őrzik, mivel az ókori görögök úgy tartották, Hermész isten volt az első utazó, vándor és követ, aki az útkereszteződéseknél és az országhatároknál kőhalmokat helyezett el jelzésként az arra járók eligazítására. A hermák phallikus, hangsúlyozottan férfi jellegű, négyszögletes kőoszlopok voltak. Lábazatuk a termékenységre utal, végződésük, a Hermész-fej a tudat, az ésszel élő lény szimbóluma. Bizonyos ünnepnapokon az asszonyok feladata volt - saját és városuk termékenységének megsegítésére - e hermák megkoszorúzása és olajjal való megkenése. A fiatalok szerelmi problémáikkal ugyancsak a hermákhoz járultak. A nyilvánvaló termékenységi jelképen túl azonban a hermák mélyebb, lételméleti jelentést is hordoznak. Kerényi úgy fogalmaz, hogy „az élet eredetének férfi princípiuma jelenik meg bennük”.50 Az újjászületést és az élet körforgását szimbolizálja - kiváltképp női princípiummal, ahogy Hermész is mindig hangsúlyosan a férfi őserőt képviseli istennőtársai és a nimfák kísérő- jeként, különösen az ókori vázaképek jelenetein. A himnusz utolsó soraiban a gyermek Hermész elnyeri Zeusz és Apollón bocsánatát, apja elrendeli, hogy „minden nyáj tartozzék a dicsőHermészhez”, és megajándékozzák „a boldogság és tehetősség háromszárnyu aranypálcájával”. A legfőbb kegyben azonban akkor részesül, amikor Zeusz az istenek követévé teszi: így a hatalmas Apollón Hermészt elhalmozta sok kedvességgel; s Kronidész még több kegyet osztott. Hermész jár a halandók közt meg az égilakók közt és a sötét éjben, noha olykor védi, segíti, gyakran rászedi ő a halandó emberi népet.51 Ezzel az áldással Zeusz maga is szentesíti Hermész ellentmondásos - ártó és hasznot adó - lényét. A feladatok mellett Hermész egy új képességet is kap, egyfajta jóstudományt. Jellemző azonban, hogyan osztotta meg Apollón és Hermész egymás közt a jóslás képességét. Apollón nem avatja be Hermészt a jövőbe látás tudományába - mivel, „nem szabad azt se neki, se másnak az égilakók közt tudni”. A titok, a halandók sorsába való belelátás egyedül Zeusz előjoga, Apollón is csak közvetítő, szimbólumokban és jelképekben fogalmazva jelezhet csak - innen ered az antik jóslatok homályossága. így a méhek- től tanul jóstudományt Hermész, amely képessége teljesen esetleges, tisztán lelki és meglehetősen bizonytalan képesség.52 A későbbi klasszikus hagyomány Hermésznek erről a képességéről már semmit nem tud, bár ismert az istenség kapcsolata a kockajátékkal és a sorshúzással, de - érzésem szerint - ezek inkább a hermészi szerzés-vesztés véletlensze50 Kerényi Károly: Hermés, a lélekvezető. Budapest, 1984, Európa, 78. p. 1 Homéroszi himnuszok. III. Hermészhez. 75. p. 52 A régiek a méheket puszta lelkeknek, nőnemű szüzeknek tartották. A rejtélyes nővérek jóslásra való képessége vagy épp képtelensége jóllakottságukon múlott, vagyis azon, hogy épp mézzel teltek vagy üresek-e. Ettől az esetleges két állapottól függ tehát a hermészi jóstudomány. 140
