Hírközlési Múzeumi Alapítvány, Évkönyv, 2008

Bartók Ibolya: Az önálló magyar posta fejlődése 1867 és 1944 között

Amint a fentiekből is kitűnik, szaktudásának köszönhetően pályája során végig bizal­mi állásokat töltött be, ennek megfelelően különleges, felelősségteljes megbízásoknak kellett eleget tennie. 1924-ben például a budapesti távbeszélőközpontok automatizálása megkívánta hálózatátépítési munkálatok terveinek felülvizsgálata, kivitelezésének ellenőr­zése tartozott hatásköre alá, illetve a Budapest és Bécs közötti távkábel üzembe helyezése, a budapesti távbeszélő-hálózat bővítése és automatizálása. 1934-ben a lakihegyi nagy adó üzembe helyezése körüli munkálatokban szerzett elévülhetetlen érdemeket. Fentiek mellett több társadalmi szervezet választmányi és rendes tagja is volt, s elődeihez hasonlóan tevé­keny részt vállalt az intézmény egyesületi életében is: a Magyar Királyi Posta Jogász és Mérnök Egyesületében a mémökszakosztály elnöke, majd az egyesület elnöke volt. Tersztyánszky Ákos vezérigazgatói kinevezésekor igen nehéz örökséget kapott, rövid négyévi működése alatt a megoldandó feladatok sokaságával találta szembe magát, tehát külön érdeme, hogy ilyen körülmények között is maradandó értékeket hagyott örökül mind szociális, mind műszaki téren. Nevéhez fűződik a Magyar Királyi Postáról szóló 1936. évi XXXV. törvénycikk kihirdetése, amely Magyarország első postatörvénye. Ki­váló műszaki szakemberként a műszaki szolgálat óriási fejlesztését érte el. Többek között átépíttette a központi távírdahivatalt, s modem távírógépekkel szereltette fel, aminek elő­nyei Felvidék és Kárpátalja visszacsatolásakor, forgalomba való bevonásakor mutatkoz­tak meg. Az újjáépült, új helyiségbe költözött, korszerű berendezésekkel felszerelt rádió- üzemközpontot 1938. március 30-án adta át a forgalomnak. Májusban a Budapesten meg­rendezett eucharisztikus kongresszuson képviselte a magyar postát. Hivatalának utolsó évében fejeződtek be az Erzsébet Távbeszélő Központ szerelési munkái, amelynek épüle­tében nyert elhelyezést a Budapesti Postaigazgatóság, a Budapest 7. számú postahivatal és a Bélyegmúzeum is. Eredményei között említhetjük a postaszállítás fejlesztését, a vi­déki postaházak építésének folytatását és az automata központok bővítését is. Tersztyánszky Ákos, aki humánus vezetői magatartásával vezetőtársai mellett az egész magyar posta személyzetének megbecsülését élvezte, 35 postai szolgálatban eltöltött esztendő után 1939. június végén vonult nyugalomba. Az utolsó évek gyakorlatát követve a nyugalomba vonult mémökvezető után 1939. június 26-án dr. Kuzmich Gábor13 (1886-1958) személyében újabb jogász végzettségű vezérigazgatót neveztek ki a Magyar Királyi Posta élére. Dr. Kuzmich Gábor, a királyi intézmény utolsó vezetője, a szakmát, a hivatástudatot még nagy elődei mellett szívhatta magába. Az egyetem elvégzése után 1908-ban napidíjas fogalmazóként lépett a posta I. 13Jakusseviczi és felső-radessichi dr. Kuzmich Gábor: 1886. november 21-én a Komárom megyei, ma Szlová­kiához tartozó Izsán született. Gimnáziumi tanulmányait Esztergomban, a jogi egyetemet Budapesten végez­te, amikor is az egyetlen munkahelyét jelentő Magyar Királyi Posta szolgálatába lépett. Közben részt vett az I. világháborúban, különböző hadszíntereken harcolt, s háromszor érdemelte ki a kardokkal díszített legfel­sőbb elismerést, a Signum Laudist, továbbá a Károly Csapatkereszt és a kardokkal és sisakkal díszített Hábo­rús Emlékérem viselésére is jogot szerzett. Eredményekben és sikerekben gazdag pályája szörnyű befejezése­ként a II. világháború borzalmait már a postaintézmény élén élte át, s a vesztett háború személyére is kiható megtorlásait már nyugdíjasként. Ugyanis 1946-ban a budapesti népbíróság sok magas beosztású vezetőhöz hasonlóan koholt háborús és népellenes bűntettek miatt vád alá helyezte, s még ugyanaz év szeptemberében népellenes bűntettek miatt 1 év 6 hónap börtönbüntetésre ítélte, majd decemberben felmentette. Életének 72. évében, 1958. augusztus 28-án Budapesten hunyt el, földi maradványait szeptember 1-jén a Farkasréti teme­tőben helyezték örök nyugalomra (2-2-118). 105

Next

/
Thumbnails
Contents