Hírközlési Múzeumi Alapítvány, Évkönyv, 2008
Bartók Ibolya: Az önálló magyar posta fejlődése 1867 és 1944 között
szolgálatába, s a hivatali ranglétra minden fokát végigjárva ért a legfelsőbb szintre. Kezdetben a Budapesti Postaigazgatóság távíró és távbeszélő ügyosztályában dolgozott, majd az igazgatóság akkori vezetőjének, Demény Károlynak volt a személyi titkára. 1920-tól a vezérigazgatóság postaüzleti és kezelési ügyek ügyosztályába került, amelynek 1927-től helyettes, 1929-től önálló vezetője volt. 1932-től a jogi és pénzügyi ügyosztály helyettes vezetőjévé, 1933-tól önálló vezetőjévé nevezték ki. A vezérigazgatóság 1935-ös átszervezésekor a postafőosztály, illetve a főosztály felügyelete alá rendelt négy ügyosztály vezetésével bízták meg. Munkája mellett részt vállalt a fiatal postásnemzedék nevelésében, 1927-től a tisztképző tanfolyamon a postaüzleti szabályzat rendes tanára, 1933-tól a tanfolyam vizsgabizottságának egyik elnöke s felügyelőbizottságának tagja volt. Jelentős része volt az új Postaüzleti Szabályzat megalkotásában, és a Posta Jogász és Mérnök Tisztviselőinek Országos Egyesületében is eredményesen működött, előbb a jogász szakosztály titkára, majd az egyesület főtitkára, később a jogász szakosztály alelnöke, illetve elnöke lett. Számos egyesületnek és jóléti alapítványnak volt támogató tisztségviselője, s emellett élénk szakírói tevékenységet is folytatott. Nem csoda tehát, hogy vezérigazgatói kinevezésekor személye az egész postásság körében széles körű ismertségnek és elismertségnek örvendett. 1938-ban - Szent István király halálának 900. évfordulóján - a Magyarországon megrendezett eucharisztikus kongresszus előkészítő bizottságának kirendelt tagjaként, a postai alosztály elnökeként a kongresszus postai és távközlési szolgálatát szervezte meg. Ezt követően a vezérkari főnökség mellé rendelt postai közigazgatási vezetőként a visszacsatolt Felvidék és Kárpátalja postai és távközlési szolgálatának szervezését irányította. E munka közben érte vezérigazgatói kinevezése, s amikor az őt köszöntőknek azt mondta, hogy új állásában elsősorban a feladatok súlyát és nagyságát érzi, nem tudhatta még, mily szörnyű csapás éri hamarosan a II. világháború képében úgy a Magyar Királyi Postát, mint az egész országot. Miután 1939. szeptember 1-jén kitört a háború, a legfőbb feladatot a posta háborús szolgálatának megszervezése jelentette. A hadsereg és a hátország közi postaszállítás ellátására szolgáló tábori posta, illetve a hadra kelt seregek távközlési feladatait kiszolgáló építő- és üzemszázadok felállítására a postai személyzetből és eszközökből olyan alakulatokat kellett szervezni, amelyek mozgósítás esetén teljesen a hadsereg rendelkezése alá kerültek. S mindezt akkor, amikor a magyar posta személyzetének egy része - a katonai alakulatok nyomában haladva, a meglévő dologi és személyzeti erőforrások felhasználásával - azzal volt lefoglalva, hogy a visszacsatolt országrészeken egyre több hivatalt nyisson meg. Felvidéken például 844 alkalmazottal 20 nap alatt 256, Kárpátalján 213 alkalmazottal 6 nap alatt 78, Erdélyben és a keleti országrészeken 1444 alkalmazottal 25 nap alatt 450, Délvidéken 744 fővel 20 nap alatt 181 postahivatalt rendezett be, illetve kapcsolt be az ország hálózatába. Ennek eredményeként érhette el, hogy ezeken a területeken a távközlési hálózat is a legrövidebb időn belül működőképessé vált. A megfeszített, stratégiai szempontból is fontos háborús postaszolgálat ellátása, megfelelő szinten tartása mellett ezekben az években néhány vidéki postaház is épült, bár ezek az évek inkább a pusztításokról szóltak. A megnőtt forgalom ellátása érdekében pedig 1941-ben a Budapest 72. számú postahivatal épületének átalakítását, berendezésének fejlesztését kezdték el, aminek következtében 1944-ben elkészült az első gépesített postahivatal. 1942-ben üzembe helyezték a székesfehérvári rádióállomást, az 1943-ban 106
