Hírközlési Múzeumi Alapítvány, Évkönyv, 2006
Krizsákné Farkas Piroska: Évfordulók nyomában
lopra továbbvezették, majd innen drótkábellel a parton lévő bódéban elhelyezett berendezéshez csatlakoztatták. A működéshez szükséges áramot a fiumei világítóhálózatból nyerték. A mérésekhez a városi villamos vasút 500 V-os egyenáramát használták fel, amit izzólámpákkal 100 V-ra csökkentettek le. A kívánt frekvenciát turbinaszaggatóval állították elő, ami 1000 méteres hullámhosszúságon terjedt. A vevőberendezések hullámhosszúságát gyorsan lehetett változtatni, ezáltal könnyen tudtak más adók által sugárzott jeleket is fogni. A Postamúzeum a jeles jubileumra A hazai rádiózás születésének 100. évfordulója című vándorkiállítással emlékezett meg. A múzeum igen gazdag rádiótörténeti tárgyi gyűjteményében a Storno Gábor iparművész által 1958-ban készített Előre hajó makettje is megtalálható a meglehetősen nagy mennyiségű dokumentum mellett. 2006. október 23. az 1956-os forradalom kitörésének 50. évfordulója. Gyűjteményünkben nem találtam az eseményekhez kapcsolódó hírközlés-történeti anyagot, ezért Vörös Béla ny. honvédezredes, okleveles villamosmérnök - A katonai iskolák és a polgári hírközlés kapcsolata az 1956-os forradalomban című - írásának rövid részletével emlékezem az alábbiakban az eseményekre. Tehát, amint Vörös Béla írja - Azoknak az objektumoknak a fegyveres védelmére, amelyek a biztonságos polgári működést, az ország államvédelmi, rendőri és katonai védelmét irányítani tudják, a kormány - mint mindenkor - védelmi tervet készített. Ennek végrehajtására saját belső titkosított automata telefonközpont, ún. K-vonal szolgált. Ezenkívül minden fegyveres szervezetnek saját híradása volt. A polgári híradást a fővárosban automata távbeszélőközpontok biztosították. Az országban tartózkodó szovjet csapatoknak szintén saját híradásuk volt, emellett persze a magyar hírhálózatot is igénybe vették. Közös gyakorlatokon, ha azt két vagy több nemzet hajtotta végre, mindeniknek saját híradása is volt. Az elöljáró, irányító Varsói Szerződés parancsnoksággal a híradást a szovjetek biztosították. A polgári híradást biztosító személyek állása mindig bizalmi állás volt. A híradósok között katonás fegyelem uralkodott, rendfokozattal rendelkeztek, fegyelmi szabályzatuk hasonlított a honvédségnél használatos követelményekhez, s büntetésük is komoly volt. A híradást biztosító intézmények védelmét minden társadalmi rendszerben katonailag is biztosították. A legfontosabbakat békeidőben is éjjel-nappal belügyi őrség védte. Ezek az intézmények 1956-ban terv szerint az alábbi megerősítéseket kapták volna. Azaz az egyes - katonai iskolákat is magában foglaló - védelmi erők terv szerinti elosztása körzetenként és bázisonként az alább leírtak (részlet) szerint alakulhatott volna. I. körzet - Parancsnok: Zrínyi Miklós Katonai Akadémia parancsnoka, Márton András ezredes Rádió stúdió - Belügyminisztérium 1/3 őrség Közlekedés és Postaügyi Minisztérium - Zrínyi Miklós Katonai Akadémia Főposta - Zrínyi Miklós Katonai Akadémia Erzsébet távbeszélőközpont - Zrínyi Miklós Katonai Akadémia Teréz távbeszélőközpont - Zrínyi Miklós Katonai Akadémia II. körzet - Körzetparancsnok: Petőfi Sándor Politikai Tiszti Iskola parancsnoka Lakihegyi rádióadó - Belügyminisztérium 2/3 őrsége 39 fővel Operatív rádióadó - Belügyminisztérium 4 fő rendőrrel Kispesti távbeszélőközpont - Petőfi Sándor Politikai Tiszti Iskola Pesterzsébeti távbeszélőközpont - Petőfi Sándor Politikai Tiszti Iskola 53
