Hírközlési Múzeumi Alapítvány, Évkönyv, 2006
Krizsákné Farkas Piroska: Évfordulók nyomában
Az iskola hősi halottjának, Patai Mihály hadnagynak a története is a rádióhoz kapcsolódik. Az ott tartózkodó növendékek részére gépkocsin élelmiszert szállított. Visszafelé azonban a Rákóczi úton erős tűz közé került, a gépkocsi, amelyben Patai mellett még két halott és három sebesült is volt, megsemmisült. Megjegyzendő, hogy Patai hadnagy halálát ekkor mindössze szolgálati balesetnek minősítették, csak hosszú hónapok múlva kapta meg családja azokat a juttatásokat, melyek abban az időben egy hősi halottnak kijártak. Az iskola egy másik csoportját, a páncélos hallgatókat a lakihegyi rádióállomáshoz vezényelték, amelyet már 23-án este körülvett egy kb. 40 fős felfegyverzett civil csoport. A rádióállomás elfoglalását a védők - az ott levő államvédelmi őrség, azaz 2 tiszt, egy őrmester és 50 államvédelmi sorkatona - megakadályozták, és több foglyot is ejtettek, akiket október 27-ig az épületben őriztek, majd a központi börtönbe szállítottak. E csoport megerősítésére rendelték ki a Tatai Lövész és Harckocsizó Tiszti Iskola páncélos zászlóalját, amelynek létszámát 6 tiszt és 90 növendék alkotta. Parancsnokuk Szabó Sándor főhadnagy, helyettese Zámbó Sándor főhadnagy volt. Október 25-én a védelem 3 db 85 mm-es légvédelmi löveggel, 1 tiszttel és 40 sorkatonával egészült ki. 26-án az esztergomi harckocsis alakulattól érkezett 3 db harckocsi, 1 tiszt és 12 sorkatona. 27-én délután Pécsről érkezett újabb 60 fő. Ekkor az államvédelmi őrség elvonult. A rádióállomást komolyabb támadás nem érte, szórványos lövöldözés következtében két harckocsizó katona sebesült meg. A tiszti iskola zászlóalját 30-án vonták ki az objektumból, a további őrzést a sorkatonák vették át. A forradalom alatt a Kossuth rádió a Parlament épületében kialakított stúdióból szolgáltatta a műsort. Mivel itt a technikai biztosítás szűkös volt, a műsorszolgáltatást mindössze néhány hanglemez és mikrofon segítette. A Parlamentet a parlament őrsége, a kirendelt erősítés és a szovjet katonai erők védték, így az adás lehetősége biztosított volt - fejeződik be Vörös Béla visszaemlékezése. A 2006. évi évfordulók sorát két kiváló mérnök munkásságának rövid ismertetésével zárom. Közös bennük, hogy 1906 decemberében születtek, s bár egyik itthon, a másik külföldön tevékenykedett, mindketten beírták nevüket a magyar technikatörténetbe. Goldmark Péter Károly Budapesten született 1906. december 3-án. Családja 1920- ban Bécsbe emigrált, így az érettségit már ott tette le. Felsőfokú tanulmányait Bécs- ben a műszaki egyetemen, majd Németországban a charlottenburgi műszaki főiskolán folytatta. Itt találkozott Gábor Dénessel, aki maga mellé vette, és kutatásokra ösztönözte. A televíziós kísérletezés ekkor már több országban folyt, így az ő érdeklődése is erre irányult. 1926. december 6-án sikerült egy 2,5x3,8 centiméteres képernyőn képet előállítania. A sikeres kísérlet után az Goldmark Péter Károly 56
