Hírközlési Múzeumi Alapítvány, Évkönyv, 2006
Krizsákné Farkas Piroska: Évfordulók nyomában
angol Pay Radio Ltd. cég alkalmazásába került. 1933-ban Yew Yorkba költözött, és hamarosan (1935) a Columbia Broadcasting System (CBS) munkatársa, majd a kutatólaboratórium vezetője lett. Felhagyva a mechanikus televíziós kísérletekkel, az elektronikus - képcsöves - kísérletekre tért át. A gyakorlatban is használható színes televíziót 1940-ben mutatta be. A II. világháború alatt haditechnikai problémákat oldott meg. Karrierje meredeken ívelt fölfelé, a laboratórium vezetője 1954-től a cég igazgatója lett, majd 1972-től saját vállalatát, a Goldmark Communication Coorporations-t vezette. Nevéhez fűződik a mikrobarázdás hanglemez megalkotása (1948), a televízió orvosi alkalmazása és az EVR (electro video recording) módszer felfedezése. A tökéletesített színes televíziós eljárása a Holdon tett első emberi séta, az Apolló-program megörökítését segítette elő. 1977-ben az Amerikai Egyesült Államok elnökétől, Jimmy Cartertől vehette át - 14 tudóstársával együtt - a National Medaí of Science kitüntetést, amely tudományos munkájának legmagasabb elismerését jelentette. 1977. december 7-én hunyt el autóbaleset következtében az USA-beli Port Chesterben. Rédl Endre Budapesten született 1906. december 20-án. Mérnöki diplomáját 1928-ban szerezte a budapesti műegyetemen. Ezt követően a Standard Villamossági Részvénytársaságnál dolgozott. Fő tevékenysége a rádióadók tervezése és azok szerelésének irányítása volt. Részt vett a lakihegyi - 120 kW teljesítményű - középhullámú adó és a vidéki reléállomások - Magyaróvár, Pécs, Miskolc, Nyíregyháza -, valamint a székesfehérvári rövidhullámú adóállomás megvalósításában. Munkásságát 1932-től az Egyesült Izzó és Villamossági Rt. elektroncső laboratóriumában folytatta, ahol a léghűtéses adócsövek, higanygőzegyenirányítók fejlesztését és gyártását 1935-ben kezdték meg. Rédl Endre ekkor dolgozta ki a katódnak használt wolframfonalak tórium-bevonását, a grafit- és cirkóniu- mozott anódok és rácsok gyártási technológiáját. A rádióvevőcső fejlesztését és gyártását a Magyar Adócsőgyárba az Egyesült Izzó és Villamossági Rt. főkonstruktőreként irányította. Három évtizedes munkássága után 1962-től az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottságnál koordinátorként tevékenykedett további egy évtizeden át. Emellett a Távközlési Kutató Intézetben és a Híradástechnikai Ipari Kutató Intézetben konzultánsként működött. Oktatói tevékenységét már a Standard Villamossági Rt.-nél megkezdte, mérnöki továbbképző előadásokat tartott. A Budapesti Műszaki Egyetemen 1949-től tanított, Ipari elektronika és Vákuumtechnika címen írt jegyzeteket. Összeállította a négynyelvű Híradástechnikai értelmező szótár elektronika részét. A Híradástechnikai Tudományos Egyesület (HTE) főtitkári posztját 1949 és 1950 között töltötte be. 1964-ben a HTE által alapított Puskás Tivadar-díjjal tüntették ki. Budapesten hunyt el 1993. augusztus 26-án. A Rádió és Televíziómúzeumban december 1-jén - születésük 100 évfordulója kapcsán - a két neves mérnökről időszakos kiállítással és emléküléssel emlékeztünk meg. Amikor Goldmark Péter Károly 1962. október 15. és 18. között Magyarországon tartózkodott, Vajda Zoltán, a rádió mérnöke ekkor találkozott és kötött barátságot vele, erről beszélt az emlékülésen. Rédl Endrére egykori munkatársa, Mészáros Sándor emlékezett. 57 Rédl Endre
