Hírközlési Múzeumi Alapítvány, Évkönyv, 2006
Krizsákné Farkas Piroska: Évfordulók nyomában
A nemzetközi összeköttetéseket lebonyolító József Távbeszélő Központ is fontos védelmi góc volt, amelyet Gyuricza Imre alezredes parancsnokkal az élen a 102. rádiófelderítő ezred egy csoportja védett, kiegészítve az akadémistákkal. A központ épületét négy szovjet harckocsi is fedezte. A fegyveresek azonban ezt a központot is támadták, a szovjet katonákra például a közeli templom tornyából lőttek rá. Érdekes momentum, hogy amikor a szovjet harckocsik parancsot kaptak, vonuljanak ki Budapestről, a nagy kapkodásban egy szovjet főhadnagy és a Romániából idevezényelt 33. motorizált alakulat három szovjet katonája, akik a Corvin köznél elvesztették csapatukat, a távbeszélőközpontban ragadtak. Az itt rekedt katonákat Fomin szovjet alezredes, a Különleges Hadtest tolmácsa menekítette ki Tökölre. Itt kell megjegyeznem, hogy a hallgatók és a növendékek részére a választóvizet a Szabad Nép Hajnalodik című cikke hozta meg, amely az addigi eseményeket népfelkelésnek nevezte, így a kirendelt intézmények és alakulatok, amelyek fegyveresen védték a néphatalmat, nem tartoztak a forradalmárok közé. A további összetűzés elkerülése érdekében a parancsnokok feladták a védendő objektumokat, és visszatértek laktanyájukba. A Szabad Nép vezércikkéből az is kiderült, hogy akik addig a hatalmat védték, azok lettek a népellenesek, akik ellen felléptek, azok lettek a nép akaratát végrehajtó forradalmárok. A második szakaszban a hadsereg az új kormány határozatának megfelelően tagja lett a megalakult nemzetőrségnek. Egyes alakulatai az új honvédelmi miniszter, Janza Károly altábornagy parancsai szerint cselekedtek. Ennek a parancsnak a lényege az volt, hogy a hatalmat a fegyveres erők és a felkelőkből alakult forradalmi egységek közösen gyakorolják. Ennek érdekében azokat is fel kellett fegyverezni, akiknél eddig nem voltak fegyverek. A Magyar Rádió védelme kapcsán október 23-án késő éjjel a többi iskolával együtt a Tatai Lövész és Harckocsizó Tiszti Iskola is megkapta a karhatalmi riadóparancsot. Ennek értelmében összeállították a menetoszlopot, amelynek első lépcsőfokát az iskolán tanuló államvédelmi és határőmövendékek alkották. Azt a parancsot kapták, hogy az ott lévő egységek megerősítésére vonuljanak a rádióhoz. Budapest határához érve az oszlopot Hegyi Lajos vezérőrnagy már várta, és a Budai Nagy Antal Légvédelmi Tüzér Laktanyába irányította. Az oszlop előtt haladó elővéd azonban már túljutott a Bécsi úton, és beért a rádióhoz. Az iskola parancsnoka Szilágyi Dezső alezredes volt. Október 24-én az iskola állományát több csoportban vetették be. Zakócs János őrnagy parancsnoksága alatt 6 tehergépkocsival mintegy 150 lövésznövendék indult a rádióhoz, hogy azt visszafoglalja. A lövészrajokat géppuskások egészítették ki. Mire a csoport beért a rádióba - kb. délelőtt 10 órakor - a felkelők már elfoglalták a rádió épületét. A zászlóalj állományát 8 tiszt és 150 lövész szakirányú növendék képezte. Fegyverük a karabély volt, amit 3 db Gorjunov-féle géppuska egészített ki. A tiszteknél pisztoly volt 14 darab lőszerrel. A rádió épületét más egységek segítségével sikerült visszafoglalni és október 30-ig megtartani. Fegyveres harcra nem került ugyan sor, de a rádiót 23-án este elfoglaló csoportok az ostrom következtében az épületben és a szobákban rengeteg kárt okoztak: berendezéseket törtek össze, iratokat szórtak szét, a magnetofonszalagokat letekerték stb. Az iskolai csoport tehát más idevezényelt alakulatokkal őrizte a rádió épületét. Október 28-án itt is megalakították a katonai tanácsot, és teljesítették mindazokat a parancsokat, melyeket a honvédelmi miniszter a napok folyamán kiadott: új megszólítás, rendfokozati jelzések átalakítása, sapkacsere stb. 55
