Hírközlési Múzeumi Alapítvány, Évkönyv, 2006

Angyal Erzsébet: Egyéniség és konformizmus Légrády Sándor bélyegtervezői életművében

műfajonként vannak fokozatai. Lehet verset, regényt, színdarabot írni, zenét komponálni, festményt festeni a kiadás, bemutatás, eladás esélye nélkül, mintegy a jövő számára. Alkalmanként meg lehet találni az adott művészt a közízlés ellenében is elfogadó kiadót, színházat, vevőt. Nem lehet azonban köztéri szobrot készíteni, középületet tervezni a megrendelő maximális beleszólása nélkül. Bankjegyet, bélyeget pedig - minthogy ez állami monopólium - csakis az adott rezsim ideológiája, hivatalos ízlése felett szigorúan őrködő állami megrendelő kívánalmainak megfelelően lehet. Bélyeget senki nem tervez a jövő számára, az íróasztalfióknak, pláne nem, ha abból él, mivel abban a műfajban teljesedett ki művészete, ahhoz ért leginkább. Azt azonban megteheti, hogy elébe megy a pályázati kiírásoknak, és maga javasol kiadásra szívéhez közel álló témákat, amelyekről úgy véli, hogy beleférnek a posta bélyegkiadási elképzeléseibe. Javaslatait olykor bélyegtervek formájában nyújtja be, hogy a döntéskor a terv látványa esetleg előnyt biztosítson az ötletnek és a terv készítőjének.

Ezek az ötletek azonban többnyire nem találtak meghallgatásra. Légrády a maga pályájából is ismert példát arra, hogy jeles személyek halálának kerek évfordulójára adott ki bélyeget a magyar posta. Érthető tehát, ha 1986-ra, Báthory István halálának 400. évfordulójára bélyeg kiadását javasolta. (Az ehhez készült bélyegterv utolsó ismert munkája.) Hasonló megfontolásból születtek az Abraham Lincoln halálának évfordulójára javasolt bélyeg tervei is. A posta azonban időközben változtatott korábbi kiadási elképzelésein, és a halálozási évfordulókról való megemlékezést többnyire kerülte. Lincoln esetében a halálozási évfordulón kívül a bélyegen megjelenítendő személy kiválasztása sem tűnt szerencsésnek. 1965-re ugyanis véget ért a szocialista országok Amerika irányában tanúsított korábbi enyhülése. Megvalósulatlan maradt az 1971- ben készült, kiadásra javasolt népi díszítőművészet motívumait feldolgozó sorozata is. (A témát csak sok évvel később vette be kiadási programjába a posta, és tervezésével Dudás Lászlót bízta meg.)

A pályázatokra Légrády olyan műveket nyújtott be, amelyekkel esélyesnek hitte magát a kiviteli változatok elkészítésére szóló megbízásra. Tette ezt úgy is,

Kiadatlan tervek a Báthory-, a Lincoln- és a népi díszítőművészet sorozat kiadatlan példányaiból

165