Hírközlési Múzeumi Alapítvány, Évkönyv, 2006

Angyal Erzsébet: Egyéniség és konformizmus Légrády Sándor bélyegtervezői életművében

A Rákóczi sor elutasított tervei

A megjelent Rákóczi sor egyik címlete pályázati vázlatával

hogy változatok olyan mennyiségét nyújtotta a zsűri elé, amelyek közt hite szerint a megfelelőnek ítélt is feltalálható volt. Néhány példa: az 1953-as Rákóczi sor 5 címletéhez 23, az 1961-es Vasas Sportklub 4 bélyeges sorhoz 17, az 1964-es Bélyegnap 4 bélyegképet felhasználó sorhoz és blokkhoz 22, az 1970-es A felszabadulás 25. évfordulója 2 bélyeges blokkhoz 13, az 1975-ös Zeneakadémia 1 címletéhez 15-féle változatot adott be. Érdekesebb kérdés, hogy milyen eltérések vannak ezekben a változatokban. Nézzünk a fenti ötletszerűen említettek közül egy olyant, amelynél a kiviteli változat is az ő nevéhez fűződik: az 1953-as Rákóczi sort. Visszaemlékezve a megjelent bélyegképekre - Rákóczi zászlaja, Felkelő parasztok, Talpas kurucok, Kuruc lovas, Rákóczi mellképe -, árulkodó, hogy mely változatokat utasította el a posta.

A direkt utalást az évforduló korára nem fogadta el. Közvetett úton azonban éppen azt óhajtotta elérni. Vessük össze a megjelent sor egyik címletét annak pályázatra benyújtott változatával. A harcra készülő bujdosó kurucok a fejedelem jeladását meg nem várva titokban zászlót bontottak. Ezt a lopva történt zászlóbontást festette meg Légrády, ahogy történelmi tanulmányai nyomán elképzelte. A mű bírálói azonban a bátor kiállást kérték számon, a hősies optimizmust, patetikus hangvételt. Ilyen lett tehát a nyomdakész változat. Fontos a kibocsátás évére gondolni. 1953-at írtak. Ebben az évben avatták az új Kossuth-szobrot a Kossuth téren, miután az 1927-ben felállított Horvay János-féle szoborcsoportot éppen azért bontották le, mert nem volt elég erőt sugárzó, elég optimista.

Kevéssel halála előtt, 1985-ben a Filatéliai Szemle kérdésére, hogy melyiket tartja legszebb bélyegének, Légrády a Rákóczi sor 40 filléres - Talpas kurucok - címletét nevezte meg. Később Simon Gy. Ferenc az In memóriám Légrády Sándor című írásában azt írta: „ Tekintsünk el attól, hogy ez a könnyen felfedezhetően teatralitásban végződő történelmi romanticizmust sugárzó bélyeggrafika akkor került ki Légrády Sándor keze alól, amikor ezt a szemléletet hivatalos rangra emelte és monopolizálta az akkori kultúrpolitika a szocreállal a képzőművészet valamennyi területén. Voltak, akiknek ehhez erőszakot kellett elkövetniük önmagukon, mert más volt az egyéni stílusuk, egyéni ízlésük, és más volt, egészen más a művészet- és életszemléletük. Voltak, akik... azonosulni tudtak vele, és nem magukat formálták hozzá, hanem az vált a vérükké,

166