Hírközlési Múzeumi Alapítvány, Évkönyv, 2006

Hernitz Ferenc: A soproni postaintézmény kezdetei

városi tanácsost és Dobner Nándor polgármestert bízta meg. A felbontásánál hárman, de legalább ketten jelen kellett legyenek, és ha olyan írás akadt, amelyet másoknak nem volt szabad elolvasni, azokat Baumgartner Bálintnál - mint ezen passzushoz őfelsége által kirendelt követnél - kellett elhelyezni.

Mivel a kurucok által megszállt területen a posták elpusztultak, III. Károly 1711-ben ezek helyreállítására rendeletet adott ki. Az újjászervezendő posták között volt a Bécs- Sopron-Zágráb-Károlyváros, illetve a Körmendről kiágazó Kanizsai postavonal is. A Pozsony és Sopron közötti postavonal helyreállítása a tervben nem szerepelt. Újrarendezték azonban a posták fizetését; Sopron, Nagybarom, Körmend és a Kanizsa felé eső postákat 1714-től a soproni harmincadból fizették.29

III. Károly a háborúskodásban kimerült államkincstárt örökölt, a pénzügyi helyzet javítása érdekében a postaintézményt 1722-ben állami kezelésbe vette. Ettől kezdve a postamesterek öröklés, kinevezés vagy pályázat útján nyerték el a postaállomásokat. A postai tevékenység ezek után állami jog lett, a posta falára kikerült a kétfejű sast ábrázoló címtábla. A hivatalos nyelv a német volt.30 A posta ebben az időben háromféle szolgáltatást nyújtott: levélposta meghatározott napon való rendszeres szállítása, ordinária; egyes felek megbízásából a levél külön postával való küldése, extraordinária; egyes utasok lóháton vagy kocsin történő szállítása, azaz extraposta.

A háborús idők után nyugodtabb évtizedek következtek. A posták tartósan berendezkedtek, biztosították az állam, a kereskedelem és a lakosság megbízható postai ellátását.

Nemes Greiner János Pál postamester bár Sopronba érkezése után több alkalommal is sérelmével fordult a városi tanácshoz, mivel az nem biztosította számára az őt megillető jogokat, a posta belvárosba történt áthelyezése után megbékült a tanáccsal, és 1699. március 27-én letette a polgáresküt. A későbbiekben pedig a város jeles közéleti személyiségévé vált. 1704-ben maga 1. Lipót király ajánlotta belső tanácsosnak, amire meg is választották, és ettől kezdve haláláig részt vett a város közügyeinek intézésében. Dobner Nándor polgármesterrel együtt döntő szava volt a városi tanácsban. Majd 1710-ben megválasztották polgármesternek. Emellett a katolikus státus tagja s egyben az egyházi céh vagyonának első gondnoka volt. 1720-ban a magyar királyi kancellária őt küldte ki Kismartonba, hogy a tanácsban az ott dúló civakodást megszüntesse. Greiner János Pál postamester és városi tanácsos több éven keresztül volt a város polgármestere és városbírója.31 Sopron szabad királyi város tisztelt polgáraként öregedett meg, érdemeket szerzett a posta, a katolikus egyház és a város vezetésében is. A postát végrendeletében fiára, Greiner Ferenc Ignácra hagyta, 33 évi postai munkásság után 1728-ban hunyt el.32

Greiner Ferenc Ignác 1699. március 24-én Sopronban született. Tanulmányainak befejezésekor, 1719-ben a városi tanácsot meghívta bölcseleti vizsgájára. A polgáresküt 1727. március 3-án tette le. Még az év folyamán megválasztották gyámnak. 1728-ban édesapjától, Greiner János Páltól megörökölte a postamesterséget. Apjához hasonlóan ő is részt vett a város közéletében. Gróf Batthyány Lajos (1696-1765) ajánlatára 173229 Munkás László: A királyi magyar posta története 1528-1715. Budapest, 1911, Országos Iparegyesület, 228., 230. p.

30 Dr. Hennyey Vilmos: A magyar posta története. Budapest, 1926, Wodianer F. és Fiai Könyvnyomda Rt., 115. p.

31 Polgármester 1710-1711, 1718-1719, 1726-1727, városbíró 1708-1709, 1716-1717, 1724-1725.

32Házi Jenő: Soproni polgári családok 1535-1848. Budapest, 1982, Akadémiai Kiadó, 405. p.

114