Hírközlési Múzeumi Alapítvány, Évkönyv, 2006

Hernitz Ferenc: A soproni postaintézmény kezdetei

fejbe vágták, hajánál fogva a földre tepertők. Ezek után a hintó elindult Sopron felé. A postakocsi utánuk eredt, Ruszton az ott elszállásolt katonaságtól segítséget kapott, és Kőhidánál a hintót utol is érték. Az utasokat a muskétások lefogták, a tisztek pedig eljártak ellenük. A postakocsi visszafordult, s így késve bár, de beért Pozsonyba.23

A posták rendszertelen fizetése 1697-ben a felségárulási perbe fogott Zrínyi Péter és Frangepán Ferenc Kristóf elkobzott vagyonából rendeződött, amiből a királyi kamara komoly jövedelemhez jutott. Az elkobzott javak kezelésére a Zala megyei Nedeliczén új kamara állíttatott fel, amelynek jövedelméből a Sopron-Zágráb postavonal költségeit is fizették. A soproniak havi 16 forint, Körmend, Kutas, Szentmárton, Belovár 1 és fél postáért 18 forint, a többi postamesternek 12 forint havi járandóságával összesen 2064 forint költséggel járt a postavonal fenntartása.24

Az ország még ki sem heverte a török felszabadító háború okozta vér- és anyagi áldozatot, a zsoldos katonák erőszakoskodását, elszállásolási kötelezettségét, II. Rákóczi Ferenc 1703 májusában zászlót bontott, és kezdetét vette a Rákóczi-féle felkelés. Sopron közel volt Bécshez, s anyagi érdekei miatt hű maradt a császárhoz. A kuruc hadak 1705. december 24-én és 25-én bombázták a várost, nagy részét felégették. Vak Bottyán a Sopron melletti Harka községből 1705. december 27-én Károlyi Sándornak a következőket írta: „Sopron felől azt írhatom, hogy magát feladni nem akarván mind külső s belső városának nagyobb részein bombák által megégettem. Most pedig ezzel a kárral még egy kevés ideig gondolkodási időt adtam nekik, rövidesen meg más módját keresem fel. ”25 Ennek megfelelően a kurucok január 6-án ostrom alá fogták a várost. A bombázás során a lakosság sokat szenvedett, de Vak Bottyán Sopront bevenni nem tudta, így a város alól elvonult.

Greiner János postamester és Horváth Miklós tanácsos, a Bécsi kapu őrségének parancsnokai, a harcokban hősiesen részt vettek, utóbbi az ostrom során életét vesztette.26 A harcok alatt megszakadt postaközlekedést visszaállították, de a kurucok még 1708-ban is megszállva tartották a Dunántúlt, a postákat feldúlták. Januárban Sümeg várában elrendelték a Rákóczi-féle magyar posta felállítását, Kőszegtől a Duna vonaláig.27 Végrehajtására azonban nem kerülhetett sor, a kurucok harci helyzete ezt már nem tette lehetővé.

Magyarországon 1710 és 1713 között a háborús időkkel együtt járó pestisjárvány ütötte fel a fejét, amely Sopronban már kevesebb áldozatot szedett, mivel Dobner Nándor polgármester a felsőbb hatóságok intézkedéseit szigorúan betarttatta. Azaz a 40 napos vesztegzár alatt a Magyar kapunál az úton lévőknek barakkot tartottak fenn, a városba senkit sem engedtek be, még Nádasdy és Sigrai grófokkal sem tettek kivételt.28 Emellett 1710. október 11-én Sopron városának meghagyatott, hogy miként továbbítsa az Ausztriába szóló leveleket, még a staféta útján küldötteket is. Hogy a járvány ne terjedjen tovább, a leveleket hatóságilag felbontották, megfüstölték, új borítékban a város kisebb pecsétjével látták el, s csak ezek után továbbították. A levelek felbontásával, e bizalmas feladat ellátásával a kancellária Tarján Pál harmincadost, Greiner János Pál postamestert, egyben

23Csatkai Endre: Kaland a szűk úton. Kisalföld, 1965. július 10.

24 Munkás László: A királyi magyar posta története 1528-171S. Budapest, 1911, Országos Iparegyesület, 202. p.

“Horváth Zoltán: Sopron és a megye múltja egykorú iratok tükrében. Sopron, 1964, K. n. 71. p.

“Bán János: Sopron újkori egyháztörténete. Sopron, 1939, Székely és Társa könyvnyomdája, 300. p.

27Dr. Vajda Endre: A posta története. Budapest, 1967, Közlekedési Dokumentációs Vállalat, 269. p.

28Házi Jenő: Soproni polgári családok 1535-1848. Budapest, 1982, Akadémiai Kiadó, 303. p.

113