Hírközlési Múzeumi Alapítvány, Évkönyv, 2005

Ifj. Heckenast Gábor: Országos és regionális rádióműsorok

Az adóállomások földrajzi elhelyezkedése szükségszerűen idomult ahhoz, hogy országos vagy lokális, regionális műsor sugárzása volt-e a feladat. Országos műsor esetén az ellátást lehetőleg kevés, de viszonylag nagy teljesítményű adók biztosították, amíg a regionális műsorokhoz sok, az országban szétszórtan elhelyezkedő, relatíve kis teljesítményű adóra volt szükség. Az utóbbiaknál a stúdió és az adó egy helyen, gyakran egy épületben kapott helyet. Ezzel szemben az országos műsort sugárzó adók számára igyekeztek olyan telephelyet keresni, ahonnan a célterület optimálisan volt besugározható. Ez a telephely rendszerint nem esett egybe a stúdió székhelyével. Amikor a vevőkészülékeken még a kivilágított állomásskálákat alkalmazták, azokon gyakran nem a stúdiónak helyet adó város nevét, hanem az adó telephelyét tüntették fel. így a skálára olyan kis helyiségek nevei is rákerültek, amelyekről az átlag hallgató jószerivel azt sem tudta, hogy melyik országban vannak.

Ez a helyzet Nyugat-Európában a hatvanas-hetvenes évekig, nálunk a rendszerváltásig változatlanul megmaradt. Eleinte valószínűleg nem is volt igény kereskedelmi jellegű adásokra, de a helyzet ilyen hosszú fennmaradásához talán az is hozzájárult, hogy kezdetben a stúdió-berendezések nagyon drágák, nagyméretűek, nehezek és olyan bonyolultak voltak, hogy kezelésükhöz szakképzett személyzetre volt szükség. Az első években a stúdiókban a hangrögzítés teljes hiánya, később a lemezvágás kényes procedúrája tette nehézkessé a munkát. Az ötvenes évek végére, a hatvanas évek elejére azonban megjelentek az egyszerűen kezelhető, viszonylag olcsó közhasználatú vagy félprofesszionális hang- technikai berendezések, amelyek segítségével akár egy magánszemély is berendezhetett magának egy egyszerűbb stúdiót. Nyilván ez is hozzájárult a kisebb vidéki, városi stúdiók szaporodásához.

Először a közös piacon belül, aztán nálunk is előtérbe került a távközlési, majd a hírközlési piac megnyitása, az állami monopóliumok lebontása. Már az URH-FM adásrendszer megjelenése is ebbe az irányba fordította a fejlődést, hiszen a rendelkezésre álló szabad frekvenciák száma jelentősen bővült, az ultrarövidhullámok terjedési tulajdonságai miatt pedig számos új, az országok területén szétszórt adótelepet kellett létrehozni. Aztán az új technikai eljárások, a kábeltévé, a műholdas műsorsugárzás és elosztás adott egy további lendületet ebbe az irányba. így Európában is gyors ütemben léptek üzembe kereskedelmi rádió- és tévéállomások, amelyek közül néhány országos, sőt páneurópai szolgáltatóvá nőtte ki magát, de többségük megmaradt lokális vagy regionális műsorszolgáltatónak. Természetesen a közszolgálati műsorszolgáltatók is igyekeztek ezzel a fejlődéssel lépést tartani és megteremteni saját regionális műsoraikat.

Magyarországon a rádiózás egy országos műsorral indult, amihez 1932-ben napi néhány órás adással Budapest II. csatlakozott. Vidéki stúdiók nem épültek, viszont 1933- ban megépültek az ún. közvetítőállomások Nyíregyházán, Miskolcon, Pécsett és Magyaróváron, amelyek Budapest I. vagy Budapest II. műsorát sugározták. Létesítésük idején az volt a cél, hogy minél nagyobb területen legyen elegendő térerősség a detektoros vételhez. Az első vidéki stúdiót a Felvidék 1938-as visszacsatolása hozta meg a Magyar Rádiónak. A csehszlovák állam Kassán létesített egy stúdiót, amely meglehetősen lecsupaszított állapotban került Magyarországhoz. A Magyar Királyi Posta azonnal hozzákezdett a helyreállításhoz, és 1939 tavaszán az állomás az Enyickén lévő adóval már önálló műsorral jelentkezett. 1940-ben a második bécsi döntés értelmében Eszak-Erdély is visszake61