Hírközlési Múzeumi Alapítvány, Évkönyv, 2005

Ifj. Heckenast Gábor: Országos és regionális rádióműsorok

rült Magyarországhoz. Kolozsváron volt egy kis stúdió, aminek bővítésére és korszerűsítésére tervek készültek, de végül Kolozsvár önálló adóállomást kapott.

Amikor 1944 és 1945 során a háború végigsöpört az országon, a magyar rádiózásnak gyakorlatilag a teljes eszközállománya elpusztult, részben a hadi események következtében, de nagyobbrészt a visszavonuló német csapatok tudatos rombolásának eredményeként. Budapest közel kéthónapos ostroma után a nulláról kellett elindulni. A háború utáni évek fő feladata az adók és a stúdió újjáépítése volt. Ezekben az években tehát gondolni sem lehetett vidéki stúdiók építésére. Kassa, Kolozsvár elveszett, így a rádió ismét vidéki stúdiók nélkül maradt.

Az első vidéki stúdiók paradox módon a hidegháborúnak köszönhetik létüket. 1951 és 1953 között erőltetett tempóban öt vidéki stúdió épült: Nyíregyházán, Miskolcon, Szolnokon, Pécsett és Győrött. Új épületet csak Szolnok és Miskolc kapott, a többi városban meglévő épületeket sajátítottak ki, és építettek át több-kevesebb kompromisszum árán stúdióvá. Nem kapott stúdiót két egyetemi városunk, Szeged és Debrecen. Szeged mellőzése még megmagyarázható, hiszen a Tito Jugoszláviájával való ellenséges viszony stratégiája nem engedhette meg a határ közelébe való telepítést. Debrecen azonban érthetetlen, csak arra lehet gondolni, hogy a szovjet határhoz közelebb fekvő Nyíregyháza előnyt élvezett. Egyébként a telephelyek kiválasztása és a nagy sietség elég világosan utal arra, hogy ez az akció az általános háborús készülődés részét képezte. A vidéki stúdiók feladata nem valamilyen kulturális misszió volt, hanem az, hogy háborús konfliktus esetén a budapesti stúdió tartalékát képezzék. Eklatáns jele volt ennek a miskolci stúdió elhelyezése,

A pécsi stúdió sztereo keverőasztala

62