Hírközlési Múzeumi Alapítvány, Évkönyv, 2005
Ifj. Heckenast Gábor: Országos és regionális rádióműsorok
Ifj. Heckenast Gábor Országos és regionális rádióműsorok Vidéki stúdiók Magyarországon Mi a közszolgálati rádió feladata? - tehetjük fel a kérdést. Tájékoztatást adni az országos jelentőségű és a nemzetközi eseményekről, vagy részletes információkkal szolgálni egy szűkebb régió, egy kisebb közösség számára az őket közvetlenül érintő kérdésekben? Egy ország legjobb erőit mozgósítva nívós szórakozásról, érdekes és tanulságos előadásokról gondoskodni minél szélesebb hallgatóság részére, vagy pedig a helyi erőforrásokra támaszkodva egy szűkebb kör érdeklődését, kívánságait kielégíteni? Azaz országos vagy helyi, lokális vagy regionális műsorokra van-e szükség, és melyik célkitűzésnek kell megfelelő adóhálózatot kiépíteni? Ha valaki a fenti kérdéseket egy kicsit alaposabban végiggondolja, nyilván arra a következtetésre jut, hogy a közszolgálati rádiónak mindkét feladatkört be kellene töltenie. Azonban az is hamar nyilvánvalóvá válik, hogy egy országos műsorba a legjobb szándékkal sem lehet valamennyi lokális információt belesűríteni. Az ideális megoldás tehát az lehet, hogy néhány egész napos országos műsor és számos - esetleg csak a nap egy részében sugárzott - helyi vagy regionális műsor legyen hallható. Noha ez az elképzelés elég logikusnak tűnik, a rádiózás fejlődése mégsem ezen az úton indult el világszerte. Ennek oka az egyes országok vagy inkább az egyes kontinensek eltérő hagyományaiban, jogrendszerében, államigazgatási gyakorlatában keresendő. Az európai államok többsége a hírközlést állami feladatként fogta fel, sőt állami monopóliummá nyilvánította. így a hírközlés legrégebbi formája, a postaszolgálat állami intézmények keretében vagy az állam által tulajdonolt s legtöbbször általa létrehozott vállalatok kezelésébe került. Amikor a táviratozás, a telegráfia arra a fejlődési fokra jutott, hogy a nagyközönség által is igénybe vehető napi gyakorlattá vált, a levélküldés egy speciális módjaként ezt a szolgáltatást is a posta feladatává tették. Ezek után már szinte természetes, hogy amikor a telefon is a hírközlés eszközévé vált, az új szolgáltatás szintén postai hatáskörbe került. Rendszerint úgy, hogy a különböző helyeken magán befektetők által kezdeményezett, egymástól gyakran eltérő technológiát használó vállalkozásokat az állam felvásárolta, és egységes rendszerbe integrálta. Létrejött tehát a PTT - posta, távíró és távbeszélő — elnevezésű nemzetközi intézményrendszer. Kezdetben a rádiótávközlést csupán táviratok átvitelére használták, így természetszerűleg ez a tevékenység is a posta keretében folyt. Amikor az ún. fóniás adások gyakorlata elterjedt, és az első műsorszóró adók elindultak, evidens volt, hogy ezek a már meglévő rádiószolgálatokba beolvadva ugyancsak postai felügyelet mellett működjenek. Azt azonban már a kezdet kezdetén felismerték, hogy itt két különböző tevékenységről van szó. Az egyik a műsor tartalmának előállítása mind szellemi, mind fizikai értelemben, a másik ennek a tartalomnak a hallgatóhoz való eljuttatása. Az is nyilvánvalóvá vált, hogy a műsorkészítés nem képezheti a posta feladatát. Ez a feladatmegosz59
