Hírközlési Múzeumi Alapítvány, Évkönyv, 2005

Krizsákné Farkas Piroska: Évfordulók nyomában

Még egy kicsit beszélgessünk a zenéről. Minden szombaton és vasárnap délben vendég voltál, és vagy ma is az asztalunknál magyar nótáiddal. Édesanyám kedves műsora volt, és szégyen nélkül bizony sokszor elfutja a könny a szememet, ha egy-egy régi nótát vagy előadót hallok.

A szerelem vagy vonzódás a Vándordiák gyönyörű dalán keresztül érintett meg először. Utam muzsikálva járom - egy életre beleszerettem Szabó Miklósba a gyönyörű hangjáért és lendületes prózai szövegmondásáért. Sajnos soha nem láttam még fényképről sem, de a szívemben ő volt a férfi. Ma is gyorsabban ver a szívem, ha hallom énekelni. A hazafias érzés Huszka Szép juhásznéjából Sárdi Jánoson keresztül erősödött meg bennem. (Azért úgy-e tudod, hogy a szüleim palántáltak először hazaszeretetet, Mámi tanította verssel, a Tóth Kálmán Szülőföldem szép határa stb. Most rólad beszélek, azért nem említem a családom útmutatásait hazafiasság tekintetében.) Rajtad keresztül hallottam Kossuth Lajos hangját, ami szintén nagy élmény volt.

Az irodalom a másik nagy témakör, amiért hálás vagyok, kedves Magyar Rádió. Olyan sok gyönyörű rádiójátékot, színházi közvetítést, könyvismertetést, irodalmi műsort nyújtottál hosszú évek alatt, hogy csak megköszönni tudom nagy tisztelettel. Köszönöm, hogy megismerhettem Gáti József, Lukács Margit csodálatos versmondását. Felsorolni nem tudnám a sok csillag nevét, akik megszépítették hivatásukkal, előadásukkal és persze a te közvetítéseddel életemet. Sok színészt a hangjáról ismertem fel, amikor filmen, színházban láttam őket. Ez is a te érdemed.

Kell még írnom feltétlenül arról, hogy milyen hatással voltál az életemre fentieken kívül, amiért most nem írom le a nevemet, mert úgy gondolom, hogy kettőnk titka kell legyen. A nagyravágyás, többnek látszani akarás is a te hatásod volt a nyújtott operettek mesevilágával, hogy én is lehessek valaki, és ne kelljen abban a földes kis szobában leélnem az életemet, ami volt induláskor az életemben. Nem tudod, hogy két könyvünk volt, édesanyám imakönyve és egy földrajzi atlasz, ami sajnos elkallódott. A te hatásodra ma rengeteg könyvem van, és mint a zenénél, a sokszínű irodalomnak is minden ágát - majdnem - kedvelem. Igen nehezen jutottam idáig, de volt kitartásom, hogy tanuljak, és elérjek valamit az életben. Ehhez segítettél nekem az elmúlt 55 év alatt, és segítesz ma is napról napra.

Úgy érzem, hogy kedves barátom vagy barátnőm vagy. Szépen beszélsz, nem sértegetsz, tanítasz, szórakoztatsz, és a lehetőséghez képest még igazat is mondasz. Szeretlek és féltelek. Nagyon. Nem tudtam megfogni azt a pillanatot, amikor nélkülözhetetlenné váltál számomra, de tény, hogy minden szobában van egy készülék, és hallgatlak, amikor lehetőségem van rá. Ki viszlek a kertbe magammal. Nem csak hallgatlak, de néha jól oda- oda mondogatok, te azonban türelmes vagy velem, és nem szólsz vissza.

Végezetül szeretném megköszönni az összes munkatársadnak, az összesnek, akik már eltávoztak közületek örökre, vagy más pályára kényszerültek, vagy nehezen viselik a mindennapos nehézségeket. Tudniuk kell, hogy mi, rádióhallgatók nem tudunk meglenni az ő áldozatvállalásuk nélkül, és köszönjük, hogy hozzásegítettek téged ahhoz, hogy most hálával és tisztelettel köszönthetlek. Megköszönve a sok-sok örömet és tanítást kívánom neked, hogy 80 év múlva is ilyen szeretettel és tisztelettel köszöntsön egy teljesen átlagos rádióhallgató.

Diósd, 2005. május 15.

55