Hírközlési Múzeumi Alapítvány, Évkönyv, 2005

Krizsákné Farkas Piroska: Évfordulók nyomában

tünk és figyeltünk. Utána megbeszéltük. A gazdakörben is volt egy hangosan szóló rádió. A faluban kidobolták, hogy mikor lesz műsor, amelyet a nagyteremben meg lehet hallgatni. Télen befűtött a kisbíró ilyen alkalomra. Belépési díjat nem szedtek. A mi falunkban ezekben az években már volt villany. Nálunk volt felszerelve egy konnektor is, mivel édesanyámnak volt villany vasalója, amihez kaptunk egy visszaszámláló órát is. Apótórát a vasaló és a konnektor közé beiktattuk. Úgy volt megszerkesztve, hogy az a hordozható óra csak nagy teljesítmény esetén mozdult meg. A vasaló és a villanyrezsó tudta megindítani. A villanyrezsó egy háromlábú bádogtartó volt. A felső felén egy samott öntvény, amelyben a melegedő acélszál volt beágyazva spirálnak felhajtva. Nem volt szabad hozzáérni és a tejet kifuttatni. Nagyon ritkán használtuk. A porcelán konnektorba be volt építve egy biztosíték, ha valami baj lett volna, egyszerűen kiolvad a vékony biztosító drótszál. Az ügyesebb háziak maguk pótolták a tönkrement szálat. Bizony a villanyvasalót nagyon ritkán használtuk. A parazsas vasaló sokkal olcsóbb volt, hiszen a tűzhelyben mindig volt parázs, amennyi a vasaláshoz kellett. Amikor nem vasalt édesanyám, akkor lehetett rádiózni. Jellegzetes, vékony, majdnem azt mondhatom, hogy nyávogó hangja volt a rádiónak. A cselédlány mindig azt mondta, hogy a dobozban kis emberek vannak, azok beszélnek, zenélnek, énekelnek. Szüleim csacsiságnak tartották ezt az egyszerű beszédet, és megmagyarázták nekünk, hogy a hangok a hullámokkal terjednek. De a hullámokat nem lehetett látni. Ez bizony erős érv volt. Édesapám segített gondolkodni. Az Istent sem látjuk, és mégis van. Ez már nagyon erős, legyőzhetetlen felelet volt számomra.

Megtelt a gazdakör is, nálunk is a szoba azon év szeptember elsején. Kezdődik a háború. A rádió közvetíti. Feszült figyelem, sajnálkozó megjegyzések. Ki gondolta akkor, hogy ebből 11. világháború lesz. Nálunk már nem dobolták ki másnap a hadijelentéseket. Amelyik faluban nem volt villany, vagy még rádió nem volt, ott bizony úgy dobolták ki a híreket minden nap. Emlékszem egy későbbi dobolásra. A kisbíró a jellegzetes éneklő, kikiáltó hangján hirdette, hogy mennyi veszteséget okoztak seregeink az ellenségnek. Közbekiabált az egyik gazda: Hát mi mit vesztettünk? Azt odaát dobolják ki - volt a kisbíró okos válasza. Ezek után édes- apámék igyekeztek minden nap meghallgatni a híreket.

Dobozba épített detektoros rádió

47