Hírközlési Múzeumi Alapítvány, Évkönyv, 2005
Krizsákné Farkas Piroska: Évfordulók nyomában
Siklóson a Toldi-féle rádiós üzletben vettünk, illetve megrendeltünk egy nagy világvevő rádiót. Ez már igen! Kivilágított üveglap, teleírva városnevekkel. A gomb mozgatására egy fehér szál mutatta, hogy melyik állomást fogjuk. A szerkezet közepén volt egy zöld színű varázsszem, ha az nem remegett, és szépen kivilágosodott, akkor volt tiszta a vétel. A boltos maga hozta ki a nagy dobozt saját autóján. Jöttek vele segédek. A hosszú ház tetején, a kúpcserép fölé egy méter magasságában kifeszítettek egy vékony sodrott rézkötelet. Az egyik ablaknál megcsinálták a levezetést. Az ablakkeretbe felcsavaroztak egy porcelántestre épített kapcsolót. Ennek három bekötése volt. Egyik az antennához, másik a rádióhoz, a harmadik egy földbe ásott rézlemezzel volt összekötve. Ez volt a földelés. Ha zivataros idő jött, siettünk be a szobába, és a kapcsoló villáját átállítottuk alsó állásba, tehát a földelésre. Ha beütne a villám a magasan kifeszített antennába, akkor ez a földelés vezeti le, hogy ne a rádió menjen tönkre. Villámlásos időben nem volt ajánlatos hallgatni a rádiót. (A telefont sem!) Tehát volt egy szép nagy világvevő szerkezetünk, csakhogy közeledett a front. Lehetett volna hallgatni az ellenséges adást is, de ezt megakadályozták a begyűjtéssel. 1944 nyarán összeszedték az autókat, vadászfegyvereket, rádiókat, messzelátókat, fényképezőgépeket, írógépeket. Később a lovakat, hintókat, kocsikat. Ezután már csak az újságok jártak több-kevesebb rendszerességgel, amiből híreket tudhattunk meg. A felettünk elrepülő bombázógépek is szórtak le röplapokat, illetve újból divatba jött a hírek kidobolása. Súgva, halkan is terjedtek a hírek, érdekességek. így a felszabadító hadsereg már csak a gramofonokat szedte össze a fekvőbetegek szórakoztatására, a hadsereg ellátására pedig a disznókat, baromfikat. Nagyapáméknál a pusztán mégis volt rádió. Egy pesti villanyszerelő lakott ott, aki készített egy fülhallgatós vevőkészüléket. Az antenna a sodrott réz ágybetét volt. Egy tűvel el kellett találni a kristályt jó helyen, és akkor hallgatózhattunk. Baráth bácsi minden nap átjött, és elmondta a híreket. A háború után kétféle rádió körül választhattunk. A vezetékes rádiót megrendelésre bekötötték az utcai hangszórók vezetékéről. Annyi előnye volt a befizetőnek, ha aludni akart, lekapcsolhatta. A vezetékes rádió egy hangszórót jelentett. A tanácsházáról jött a Hangszórók 48
