Hírközlési Múzeumi Alapítvány, Évkönyv, 2005

Nikodém Gabriella: A magyarországi bélyeggyűjtés kezdetei

Mindenesetre a spekuláció elharapózásának, a zavaros helyzetnek az egyesületek vonatkozásában az lett a következménye, hogy egyrészt - különösen a Károlyi-kormány azon rendelkezésének következtében, amely teljesen szabaddá tette az egyesülést - sok új egyesület alakult, másrészt a meglévők tagsága minden képzeletet felülmúló mértékben megszaporodott. Még a szigorú felvételi szabályokat alkalmazó LEHE is ilyen problémákkal küzdött, hát még a liberálisabb egyesületek. Legmarkánsabban a Pannónia esetében figyelhető meg az a belső konfliktus, amely a tagság klasszikus filatélia elveihez ragaszkodó és a konjunkturális előnyöket kihasználni akaró része között zajlott, ami végül az egyesület kettéválásához vezetett. Ez a helyzet a gyorsuló inflációval egyenes arányban rosszabbodott, a korabeli szaklapokban cikkek tömegei szólnak a bélyegnepperekről, akik között számos diákkorú is akadt. A jelenség természetesen közfigyelmet keltett, a bélyeg mintegy szilárd valutaként jelent meg a köztudatban.

Az 1920. évi törvény XVI. te. 5.§. 30. pontja fényűzési adó alá vonta a 10 koronát meghaladó vételárú bélyegeket és bélyeggyűjteményeket, ha azokat valaki kereskedőtől vásárolta. Az adó mértéke 10% volt, amit a kereskedő szedett be, és számolt el vele az adóbevalláskor. A törvény a külföldre vitt, illetve onnan behozott bélyegekre is vonatkozott. Ez természetesen sértette a gyűjtők érdekeit, mivel ekkor már a beszerzés általános módja volt a vásárlás. A rendelkezés ellen indított sikeres akciójuk következtében elérték, hogy a törvényt rájuk nézve jelentős mértékben könnyítsék. Ezt a sokat támadott, dr. Szundy Károly által vezetett Bélyeggyűjtő Egyesületek Központi Bizottsága érte el, amely a Pénzügyminisztériumtól hatósági jogkört kapott az adó saját hatáskörben való beszedésére és az egyesületi árverések felügyeletére.21

1920 elején a kereskedelemügyi miniszter Z 2945/1920. sz. rendeletében a mindenkori postavezérigazgató elnöklete alatt hat tagból álló bélyegbizottságot létesített, amelynek feladata volt az új bélyegkiadások feletti döntés, a beérkező tervpályázatok és javaslatok elbírálása, a forgalomból kivont bélyegek értékesítése, vagyis minden bélyeggel kapcsolatos rendelkezés. Decemberben megszervezték a Bélyegértékesítő Irodát, amely a postai bélyegkészletek külföldön és belföldön való értékesítését bonyolította, nem szűnő sérelmeket okozva a gyűjtőknek feláraival. 1921. augusztusi számában az Új Magyar Bélyeg- újság ezt írta: „A posta... a gyűjtési célokat szolgáló bélyegek után afilatéliai ablaknál 20% felárat szed; hogy pedig a dohánytőzsdék útján vásárolt bélyegeknél a gyűjtők a megadóztatás elől meg ne menekedjenek, a dohánytőzsdéknek kiadandó bélyeget egyszerűen középen megperforáltatja. ” Mint később írja a lap, a posta ezt azért tette, mert hallották, hogy a gyűjtők az átperforált bélyegeket nem gyűjtik, és ezzel akarták kényszeríteni őket a 20% felár megfizetésére. A rendelkezést 1922 januárjában vonták vissza.

A korszak jellemzője a bélyegkereskedők számának gyors emelkedése. Volt olyan év, hogy 80 hivatásos bélyegkereskedő volt Budapesten, és vidéken is egyre-másra nyíltak az üzletek, különösen az olyan nagyobb városokban, mint Pécs, Debrecen, Szeged. A Magyar Bélyegkereskedők Egyesületének létrehozását is kettős szándék motiválta. Az alapszabály szerint a cél: „A tagok kereskedelmi érdekeinek megóvása és előmozdítása. A

21 A Pénzügyminisztéium ezzel kapcsolatban kiadott, 22.929/1921. számú engedélye dr. Szundy Károly: A Hungária és a negyven éves jubileum című tanulmányában olvasható. In Hungária Magyar Bélyeggyűjtők Köre emlékkönyve. Budapest, 1939. Springer Gusztáv Könyvnyomda.

224