Hírközlési Múzeumi Alapítvány, Évkönyv, 2005
Nikodém Gabriella: A magyarországi bélyeggyűjtés kezdetei
A magyar bélyeggyűjtés addigi történetéről az 1909-ben megrendezésre került első magyar országos bélyegkiállítás katalógusában Somossi István adott rövid összefoglalást.6 7 Ebben a következőket írta: „Már 1874-ben Pesten egyesület alakul, mely igaz, csak használt bélyegeknek jótékonyczélra való gyűjtésével foglalkozik'de létezése kétségtelen bizonyítéka annak, hogy már ezidőtájt is van nálunk, habár nem a mai értelemben vett bélyeggyűjtés... További adataink az egyesületről nem igen vannak. ”8 Vajon miért? Hiszen Pollatsek csak húsz évvel később halt meg. A Filatéliai Szemle hasábjain folytatásokban megjelent történeti összefoglalóban Csathó Ödön említi, hogy a levéltárban kutatva erre vonatkozó iratot ugyan nem, de egy iratszámot talált 1961-ben. Mivel nem pontosítja, hogy a Magyar Országos Levéltárban vagy Budapest Főváros Levéltárában bukkant erre a számra, én megpróbáltam mindkét helyen megtalálni, ez azonban nem sikerült. Ez azért furcsa, mert budapesti egyesületről lévén szó, legalább Budapest székesfőváros iktatókönyveiben nyoma kellene legyen az alapszabályok belügyminiszterhez való felterjesztésének, ám ilyen bejegyzést sem találtam. A Magyar Országos Levéltárban az egyesületekre vonatkozó adatokat számítógépes nyilvántartásra tették, de állításuk szerint a cédulakatalógus feldolgozásakor egyetlen olyan számot sem hagytak ki, amelyhez bármiféle információ köthető volt. Tehát a szám akkor is szerepelne a nyilvántartásban, ha irat nem, csak egy név vagy egy évszám tartozna hozzá. Nem szerepel. Furcsa az is, hogy a LEHE történetét feldolgozó munkákban az egyesület egyértelműen az első ilyen jellegű hivatalosan elismert magyar szervezetként kerül említésre, holott az 1894. március 7-én megtartott 10. évi rendes közgyűlésen felolvasta munkáját az ünnepi visszatekintés megfogalmazásával megbízott titkár, Szinnyei Otmár. A Levélbélyeg-gyűjtők Első Hazai Egyesülete tíz éves működésének történeti ismertetése címmel nyomtatásban is megjelent munka közreadásakor Pollatsek még élt, sőt kisebb megszakítással tagja is volt az egyesületnek, tehát közvetlen forrásból szerezhettek volna erre vonatkozó információt. Erről azonban nem történik említés. Az 1874-ben alakult egyesület tehát a legendák ködébe burkolózik. Eszerint - ha létezett - ennek a csoportnak tagjai lehettek a Saxlehner fivérek, valamint az 1875-ben a Nemzeti Színházhoz szerződött operaénekes Perotti - Prott Gyula -, akit Moschkau fenti könyvében ismert filatelistaként említ. 1876-ban Zágrábban alakult bélyeggyűjtő egyesület Litterarisch Philatelistischer Vérein néven, Oscar Simic vezetésével, de ez öndefiníciója szerint nem tekinthető magyar csoportnak. Az azonban biztosnak látszik, hogy ebben az időben már nagyszámú fizetőképes kereslet mutatkozott - különösen Budapesten - a bélyegek vásárlására, hiszen 1876 őszén a Soroksári út 25. szám alatt megnyílt Prückler Klára bélyegkereskedése Prückler I. C. néven, amely később a Régiposta u. 5. szám alá költözött. Mindazok beszámolói szerint, akik személyesen ismerték, és vásárlói voltak, itt három fatálcáról árulták a bélyegeket, az elsőről 2 db, a másodikról 1 db volt 1 krajcár, a harmadikról, a ritkaságokéról darabjá6 A Hungária Magyar Bélyeggyűjtők Egyesülete az első magyar országos bélyegkiállítást a Magyar Iparművészeti Múzeum helyiségeiben 1909. március 7. és 14. között rendezte meg. 7 Mindez gyanúsan keveredik a nagykárolyi egyesülettel kapcsolatos információkkal. Lehetséges, hogy a közben eltelt 35 év alatt a két történet összeolvadt, így innen származik a legenda? 8 Somossi István: A magyar bélyeggyűjtés története. In Első magyar országos bélyegkiállítás katalógusa. Budapest, 1909, Nyomatott Kertész Józsefnél. 203
