Hírközlési Múzeumi Alapítvány, Évkönyv, 2005
Nikodém Gabriella: A magyarországi bélyeggyűjtés kezdetei
A Filatéliai Szemle 1958. évi 7. számában újra felhívás jelent meg az adatok összegyűjtésére, amelyet az 1959. évi 3. számban megismételtek. Válaszként sok szórványos információ érkezett, de - főleg a kezdeti időkről - nem elég. Mégis ennek köszönhető, hogy Csathó Ödön a szemle lapjain folytatásokban közölte a témáról az első, valóban összefoglaló jellegű cikksorozatot, amit a Magyar bélyegek monográfiája első kötetében Névi Pál gondolt tovább, és egészített ki újabb adatokkal. Fentieken kívül a későbbiekben említett levéltári források állnak rendelkezésünkre - az ismert okok miatt a polgári korszakra vonatkozóan igen hiányosan valamint a kezdeti időktől eléggé rendszertelenül megjelent különböző szaklapok, amelyekből össze lehet bogarászni az adatokat. A kevés rendelkezésre álló hiteles információt és a szájhagyományt összedolgozva úgy tűnik, a bélyeggyűjtés Magyarországon 1850 és 1860 között kezdődött külföldi tanulmányutakról visszatért utazók és külföldről jött szakmunkások, német mérnökök közvetítésével, akik általában még német cserekörök tagjai voltak. Nem véletlen, hogy az első központok a magyar ipart koncentráló vidékeken, így Budapesten és az erdélyi nehézipar gócpontjában, Karánsebesen szerveződtek. Schmidt József 1908-ban Az Újság egyik decemberi számában írta: „Hazánkban a bélyeggyűjtés is külföldi minták alapján indult. Magyarországon az első gyűjtők osztrák katonatisztek, hivatalnokok vagy egyéb foglalkozású külföldi alattvalók voltak. Ezeket lassan követték a belföldiek. ”2 Annak okát, hogy miért terjedt el nálunk viszonylag későn ez a kedvtelés, Déri Ernő a LEHE 20 éves évfordulójára kiadott emlékkönyvben így látta: „Hazánkban afilatélia csak későn talált követőkre, oly időkben, amikor az a művelt nyugati államokban már hatalmas fejlődésnek indult. Oka ennek a jelenségnek egyrészt az, hogy a magyar embernek a nyugodt, higgadt, a részletekre kiterjedő gyűjtés iránt kevés hajlama van, másrészt az, hogy hazánkban 1850-től 1871-ig osztrák levélbélyegek voltak forgalomban, ezek pedig a gyűlöletes abszolút uralmat jelképezték. ”3 így volt vagy nem, az mindenesetre igaz, hogy nálunk - akárcsak a birodalom többi részében - 1850-ben bocsátották forgalomba az első osztrák bélyegsort Bruck kereskedelmi, ipari és középítési miniszter kezdeményezésére. Az 5 értékből álló sorozat az osztrák császári címert ábrázolta. Az 1867-es kiegyezéssel a posta is az önállóan igazgatandó ügyek közé került, így fennállt a lehetősége a magyar bélyeg megszületésének. Csakhogy akkor még nem volt az ország területén olyan nyomda, amely e postai értékcikkek tömeges gyártására alkalmas lett volna. Ezért már magyar megrendelésre, de még Bécsben készültek az 1867-es könyvnyomatos bélyegek. Az osztrákok ráadásul ugyanazzal a bélyegképpel a Monarchia többi részén is forgalomba hozták a sorozatot, így az a különös helyzet állt elő, hogy két önálló postaigazgatás használta azokat. A kérdés felett, hogy e kiadás darabjai már magyar bélyegeknek tekinthetők-e, egészen az 1970-es évekig folyt a késhegyre menő vita. Végül olyan kompromisszum született, hogy a bizonyíthatóan Magyarországon felhasznált - tehát magyar helybélyegzővel ellátott - példányok bekerülhetnek országos katalógusunk elejére. 2 Csathó Ödön: A magyar bélyeggyűjtés története. Filatéliai Szemle, 1961, 6. szám, 15. p. 3 Dr. Déri Ernő: A Levélbélyeggyűjtők Első Hazai Egyesülete húsz éves működésének történeti ismertetése 5. Budapest, 1904, LEHE. 201
