Hírközlési Múzeumi Alapítvány, Évkönyv, 2005
Nikodém Gabriella: A magyarországi bélyeggyűjtés kezdetei
Nikodém Gabriella A magyarországi bélyeggyűjtés kezdetei A magyar bélyeggyűjtés kezdeteiről sajnos meglehetősen keveset tudunk, bár többször felmerült az igény egy ilyen jellegű munka elkészítésére. Elsőként talán 1920. június 1- jén a Hungária Magyar Bélyeggyűjtők Köre közgyűlésén: „Az egyesületek közösen hirdessenek pályázatot a magyar bélyegek és a magyar filatélia történetének megírására, és erre a célra pályadíjat tűzzenek ki. 1920 szeptemberében a Magyar Bélyeggyűjtő és Kereskedő Egyletek egyesületközi bizottsága hirdetett pályázatot, de csak egy ív terjedelmet és három hónapot hagyott rá, talán ezért volt eredménytelen. A Levélbélyeggyűjtők Első Hazai Egyesülete (LEHE) Egyesületi Értesítőjében 1922. január 1-jén Mit kíván a filatélia? címmel pontokba foglalta a legsürgősebb tennivalókat. Ezek között a 6. pont szerint: „Jelenjék meg a magyar bélyeggyűjtés története. ” A cikkhez fűzött magyarázatban olvashatjuk, hogy: „A 6. pont a magyar bélyeggyűjtés összeállítását kívánja. A múltnak kultusza minden nemzedék kötelessége, s a magyar filatélia sok tanulságot rejt magában. Ennek megírása szintén becsületbeli kötelességünk, melynek teljesítése elől ki nem térhetünk. Minél előbb történik ez az összeállítás, annál jobb, mert ma még közöttünk vannak azok a régi gyűjtők, akiktől szóbeli felvilágosításokat szerezhetünk; mert ha csak az írásos feljegyzésekre szorítkozunk, vajmi sovány lesz a tervbe vett munka. ” Hogy ez a kezdeményezés megindult-e, és ha igen, milyen eredménnyel járt, ma már nem deríthető ki. Minden bizonnyal csak terv maradt, hiszen a LEHE értesítőjének egy jóval későbbi számában egy - valószínűleg Szécsy Artúr által írt - cikk szerint sürgősen neki kell látni az adatok összeszedésének, mert a régi idők tanúi egymás után szállnak a sírba. Akkor ugyanis már nem volt életben senki azok közül, akik beszélni tudtak volna a kezdetekről. A Filatéliai Kurír 1929. januári számában a Magyar bélyeggyűjtők lexikonjának megjelenését sürgette azzal a céllal, hogy „megismerjük a magyar bélyeggyűjtők egyesületeinek történetét, a szövetségi kérdés fejlődését, illetve a szövetség megszületésének körülményeit”. Még egy cikk szólt erről a februári számban, aztán semmiféle híradás nem történt. Az egyesületek évfordulós emlékkönyveiben (Hungária, LEHE, Debreceni Bélyeggyűjtők Egyesülete stb.) ugyan találunk néhány visszapillantást a múltra, ezek azonban jellegüknél fogva erősen elnagyolt, leginkább a sikereket kiemelő ünnepi beszédek, amelyek nem tekinthetők objektív, a problémákat is láttató műveknek. Szöllősy Lajos, a LEHE pénztárosa az egyesülete történetére vonatkozó, nála maradt közgyűlési jegyzőkönyveket négy kötetbe köttette. Ezek azonban mára elvesztek, de szerencse, hogy Keil Ferenc, a LEHE volt vezetőségi tagja kivonatolta, és az általa legfontosabbnak tartott részek kiemelésével megírta a Levélbélyeggyűjtők Első Hazai Egyesületének története című munkáját, amely bár kéziratban maradt, mégis az egyik legfontosabb forrása a mai kíváncsiskodónak. 1 1 Csathó Ödön: A magyar bélyeggyűjtés története. Filatéliai Szemle, 1961, 5. szám, 5. p. 200
