Hírközlési Múzeumi Alapítvány, Évkönyv, 2005
Szegedi Istvánná: Parafilatélia a filatéliában
Szegedi Istvánné Parafilatélia a filatéliában Sokan és sokféleképpen határozták meg a parafilatélia fogalmát és tárgykörét. Ha a filaté- liai irodalmat tekintjük át, láthatjuk, hogy az azonosítás korszakonként változó. A Bélyeglexikon szerint „a filatéliához hasonló, annak határterületéül tekintett gyűjtési tevékenység, amely nem postabélyegekkel stb. és postai bérmentesítéssel, hanem ezekhez jellegében, alakjában hasonló, felhasználásában vagy kibocsátójában közös gyűjtési tárgyakkal foglalkozik” - és felsorolja mindazon szakágat, amelyet a lexikon megírásának korszakában e témakörbe tartozónak vél. A gyűjtők köre, a gyűjtés folytonossága, a gyűjtői hagyományok, a gyűjtőket tömörítő szervezetek, a tevékenység módja és köre az elmúlt évszázadban sokszor változott. A postabélyeggel egy időben a század elején különösen kedvelt volt az úgynevezett alkalmi bélyegek, azaz a levélzárók és címkék gyűjtése, mert a postabélyeghez képest sokkal nagyobb volt a választék; a sok színes, tetszetős bélyegféle számtalan rendszerezésre adott módot. A gyűjtők szervezetet is hoztak létre, 1913-ban megalakult az Első Alkalmibélyeg Gyűjtők Egyesülete. Manapság az alkalmi bélyeg elnevezés megtévesztő, hiszen a mai fogalmaink szerint az alkalmi bélyeg nem forgalmi célokat szolgál, hanem eseményeket, alkalmakat jelez. Mint a mai időkben is, népes tábora volt az okmány- és illetékbélyeg-gyűjtőknek is. A boldog békeidőkben többféle filatéliai újság és katalógus állt a gyűjtők rendelkezésére, az egyesületek a közvetlen tapasztalatcsere színhelyei voltak. A világháborúk és az ebből következő viharos társadalmi, gazdasági átalakulások megtörték a gyűjtői lendületet, sokszor és sok mindent elölről kellett kezdeni. Jól érzékelhető ez a folyamat a nagy korszakváltást, a II. világháborút követő időszakban is. A parafilatélia hivatalos eseményeit az egyetlen rendszeresen megjelenő filatéliai újság, a Filatéliai Szemle, majd Bélyegvilág cikkein keresztül mutatjuk be. 1959-ben a Filatéliai Szemle 7. száma arról ad hírt, hogy a Mabéoszon belül február 23-án megalakult a parafilatéliai szakosztály, és 1961 áprilisában lesz az első országos parafilatéliai kiállítás. A kiállítás megrendezésére azonban csak 1972 novemberében került sor. Az itt bemutatott anyag a Filatéliai Szemle 1973/2. számának tudósítása szerint a gyűjtési kör sokféleségéről tanúskodott: okmány- és illetékbélyeg, carte maximum, magánposta, levélzáró, lebélyegzés, díjjegyes és feladóvevény gyűjtemények voltak láthatók. Ebben az időben a parafilatéliához számtalan gyűjtési terület tartozott, egyes területek a gyűjtői kör növekedésével önállósultak, és ezzel párhuzamosan a bélyegújság hasábjain megindult a párbeszéd a parafilatéliáról. A Filatéliai Szemle 1974/6. számában Gazda István Díjjegyes nyomtatványok című cikkében a postai nyomtatványok hazai gyűjtésének újrakezdéséről fejti ki véleményét. Székely István szerint - a Filatéliai Szemle 1974/ 8-9. számában - az alkalmi bélyegzés, az emléklap, az első napi boríték, a hirdető bélyegzés, a benyomott bélyegű boríték és levelezőlap, a carte maximum és a levélzáró a motívumgyűjteményekben felhasználható dokumentációként teljesíti ki a parafilatélia fogalmát. Ezzel szemben dr. Simády Béla, a díjjegyes katalógus összeállítója a parafilatélia 190
