Hírközlési Múzeumi Alapítvány, Évkönyv, 2005
Szegedi Istvánná: Parafilatélia a filatéliában
gyűjtési körét az okmány- és illetékbélyegekre, levélzárókra, címkékre, jótékonysági és tagdíjbélyegekre, carte maximumokra korlátozza. A Filatéliai Szemle 1975/1. számában így érvel: „És mivel foglalkozik a parafilatélia? Mindazzal, ami afilatéliához hasonló, ami afilatélia módszerével feldolgozható. ” A parafilatéliai gyűjtőkör az évek folyamán bővült, a III. Országos Parafilatéliai Kiállításon már szállítólevelek, utalványok, emléklapok, eszperantó bélyegzések és egyéb objektumok is láthatók voltak. Székely István a Filatéliai Szemle 1978/1. számában arról tudósít, hogy „a parafilatélia... bevonult a motívumfilatéliába, annak elválaszthatatlan, dokumentatív részeként, de bevonult... az országos és világkiállítások porondjára is”. A díjjegyes és carte maximum gyűjtők 1983-ban szakosztályt alakítottak, ezért az ötödik országos kiállítás elnevezésében a parafilatélia szó mellett a díjjegyes is helyet kapott. Itt a hagyományosnak tekinthető kiállítási anyagok mellett képes levelezőlapok, levelezőlapok, okmány- és illetékbélyegek is láthatók voltak, amint arról a Filatéliai Szemle 1983/1. számában olvashatunk. A postaszolgáltatás változtatásai, a technikai újdonságok bevezetése, az újabb gyűjtési területek létrejötte a gyűjtőkör bővülését jelentette. A gépi bérmentesítéssel feladott vagy a postaszolgálati jelzéssel ellátott küldemények a parafilatéliai anyagok körét gyarapították. Majd az 1990-es évek elejétől a postai szolgáltatásokkal összekapcsolható telefon- kártyák is megjelentek a gyűjteményekben - a Bélyegvilág 1995/4. száma szerint. A parafilatélia megítélését hosszú ideig negatívan befolyásolta az a tény, hogy a parafilatéliai tartalmat a nemzetközi kiállításokon a kiállított anyagok értékelésénél hátrányosnak ítélték, ami a versenyosztályban lepontozást jelentett. Ezért a nyílt kiállítási osztály létrejöttét - amelyben a gyűjtemény tartalma, anyaga szinte teljesen kötetlen, s ahol a hagyományos filatéliai objektumokon kívül parafilatéliai anyagok is bemutathatok - sok filatelista örömmel fogadta, olvashatjuk a Bélyegvilág 1996/1. számában. Az eddigiek alapján joggal gondolhatjuk, hogy a parafilatélia tárgyköre a jövőben is bővülni fog, s a gyűjtők ma még rejtett kincsei a kiállításokon nyilvánosságra jutva egy- egy új kategóriát képeznek majd. Bélyegmúzeumi parafilatélia A Bélyegmúzeum egyéb filatéliai tárgyak és dokumentumok gyűjteményét teljesen más szempontok alapján hozták létre, hiszen a múzeumot a Magyar Posta létesítette, és határozta meg gyűjtőkörét is. A téma szempontjából érdemes megemlíteni, hogy a posta által előállíttatott és forgalmazott, a filatélia gyűjtőkörébe illeszthető értékcikkek használatlan példányai tartoznak ide, de a bélyeggyártás eszközei - bélyegtervek, vázlatok, nyomóeszközök, vízjelnyomó hengerek - is a gyűjtemény részét képezik ugyanúgy, mint a bélyeghasználat különleges eszközei. A későbbiekben a törzsállomány emléklapokkal, emlékbélyegzésekkel és mintabélyegekkel egészült ki. Mindezekből a filatéliai szakirodalom a díjjegyes és az első napi borítékokból álló gyűjteményt, továbbá a lebélyegzéseket, emléklapokat, emlékbélyegzéseket, mintabélyegeket sorolja a parafilatéliai gyűjtemények közé. Az egyéb filatéliai tárgyak és dokumentumok gyűjteményének nyilvántartásba vétele 1973-ban kezdődött el. Az állomány első darabját, amely akkor egyben a legkorábbi darab 191
