Hírközlési Múzeumi Alapítvány, Évkönyv, 2005
Kapi András Bálint: A római kori posta
A Postamúzeum egykori cursus poblicus diorámája (carrus), 8 vagy 10 ló húzta. A csak teherszállításra kialakított kocsik (clabula) elé 8 vagy 10 lovat, illetve 4-8 ökröt vagy bivalyt fogtak be. Törvény szabályozta, hogy melyik kocsira mennyi terhet lehetett pakolni. Például egy clabulára 1500 fontot, azaz 488 kg-ot, míg egy hátaslóra 30 fontot, azaz 10 kg-ot lehetett pakolni. A cursus publicusnak hajóállomásai is voltak. Gyorsjáratú vitorlás hajók álltak készenlétben Ostia kikötőjében, hogy Karthágóba, illetve Regium kikötőjében, hogy Szicília szigetére bármely pillanatban indulhassanak. Az ókori óceánjárók általában 50 tonnásak voltak, de némelyik megközelítette a 100 tonnát is. Postahajóként a nehezebb típusú hajókat alkalmazták. Hogy a cursus publicus működése milyen gyors volt, bizonyítja, hogy Augustus Tiberius levelét Ázsiából már 20, Afrikából 10, Pannóniából pedig 5 nap alatt kapta meg. Nagy Konstantin uralkodási ideje alatt nem csak az állami hivatalnokok, hanem kiváltságos magánszemélyek is ingyen használhatták a postajáratokat. A magánszállításokhoz a fuvarosok és a hajósok testületéi álltak rendelkezésre. Bár a bérfuvarosok igyekeztek kielégíteni megbízóikat, a hálókocsikkal is rendelkező állami posta gyorsaságával nem tudtak versenyezni, mert a cursus publicus éjjel-nappali váltásban állandóan úton volt, míg a magánvállalkozás éjjel nem működött. Az állami szállításokat teljes egészében a cursus publicus végezte. Az állami posta sebessége óránként 15 km volt. A nagyurak utazókocsii minden kényelemmel fel voltak szerelve. Plinius, a természet- tudós például íróasztalt szereltetett utazókocsijába, és útközben diktált írnokának. Számos utazókocsi fel volt szerelve a Héron-féle hodométerrel, azaz útmérő automatával is, a mai taxaméter ókori változatával. Ez a készülék azonban nem a fizetendő összeget, hanem a megtett utat mutatta. A hodométer a kocsi négy kereke mellé szerelt doboz volt, 138
