Hírközlési Múzeumi Alapítvány, Évkönyv, 2005
Kapi András Bálint: A római kori posta
lat alól mentességet élvezett. Az engedély kiadását a császár eleinte saját maga részére tartotta fenn. A költségeket általában a provinciák és a városok hatóságai állták, így a posta ingyenes volt. Élén a császári testőrség parancsnoka, a praefectus praetorio állott. Közvetlenül alá voltak rendelve a postafelügyelők, akik az állomásokat és az utak karbantartását ellenőrizték. A posta kezdetben csak állami tisztviselők számára volt rendszeresítve, akik mindig külön felhatalmazást kaptak, amit evectiónak vagy tractoriának hívtak. Ennek szolgálatát először Augustus császár (i. e. 31-i. sz. 14) szabályozta. Uralkodása alatt 53 000 római mérföld - 76 850 km - hosszúságú úthálózat borította a birodalmat. Augustus okiratok, fontos értesítések és levelek lepecsételéséhez a szfinksz, majd később Nagy Sándor, végül pedig saját képmását használta, amelyet Dioszkoridésszel vésetett. A lepecsételésnek később igen nagy kultusza lett. Minden rómainak volt pecsétgyűrűje, és mindent lepecsételtek. Nem csak a végrendeleteket és a leveleket, hanem még az ellenséges vezér levágott fejét is, amikor átküldték honfitársai táborába. A pecsétgyűrű használata különösen a császárkorban vált fontossá, de éppen ebben az időben követték vele a legtöbb visszaélést is. Már Augustus uralkodása alatt is hamisították a császári pecsétgyűrűt. A rómaiak az írást a föníciaiaktól tanulták el, akárcsak a görögök. Az írás céljaira fa-, érc-, pala- vagy elefántcsontlapokat vontak be mindkét oldalon viasszal, és ezekre a stílus nevű íróvesszővel karcolták betűiket. A stílus fémből vagy csontból készült. Egyik vége hegyes, a másik lapát alakú volt, amivel a viaszt elsimították, ha az írást el akarták tüntetni, illetőleg ezzel távolították el a karcolással keletkező viaszforgácsokat. A beírt lapokat egymásra fektették és összekötötték, majd így küldték a címzettnek. Később a rómaiak is átvették a papirusz használatát az egyiptomiaktól. A pergamen sem volt idegen a rómaiaktól, ugyanis később ezt használták, amely szamár-, borjú-, kecske-, juh-, bárány- vagy kutyabőrből készült. A rómaiak találmánya volt az irón is, amelyet kis ólomrudak foglalatba helyezésével a pergamen megvonalazására használtak. A papiruszra és a pergamenre a nádból faragott, a mai tollhoz hasonló eszközzel úgy írtak, hogy azt festékbe mártották. A levelet úgy zárták le, hogy a zsinórral átkötött táblákat agyagból készített pecséttel látták el. A római posta tevékenysége egyrészt a futárszolgálatból, másrészt az utas- és árufuvarozásból állott. Futárként főként állami vagy felszabadított rabszolgákat alkalmaztak. Fő feladatuk az volt, hogy a szenátus parancsait a hadvezéreknek és a tartományi kormányzóknak minél gyorsabban átadják. Augustus volt az első, aki állandó jelleggel szervezte az akkori postát. A főútvonalakon állandó postaállomásokat létesített, amelyek között gyorsan futó fiatalemberek (cursores publici) közlekedtek, akik kézről kézre adták a hatalmas császár parancsait, amíg azok rendeltetési helyükre nem érkeztek. Később lovas futárokat alkalmaztak a küldemények továbbítására, majd szekerekkel (vehicula posita) személy- és teherszállításra is berendezkedtek. A cursus publicus útvonalán az út viszonyaihoz képest 60-100 miliare (10-15 km) távolságban a szekerek elé fogott állatok felváltására váltóhelyeket (mutationes), egy napi járóföldre pedig istállóval, szekérszínnel, vendégszobákkal felszerelt állomásokat (mansiones) építettek. Az állomásokon 40 ló és öszvér, számos szekér és hátasló volt elhelyezve a megfelelő mennyiségű élelmiszerekkel együtt. Az utazásra használt szekerek közül a kétkerekűeket (birota) két ló, a városokban fényűzően használt könnyű díszes kocsikat (carruca) két vagy négy ló, azokat pedig, melyeken terhet is lehetett szállítani 137
