Hírközlési Múzeumi Alapítvány, Évkönyv, 2005
Hajdú József: A Magyar Királyi Posta püspökladányi oszloptelítő üzeme
Hajdú József A Magyar Királyi Posta püspökladányi oszloptelítő üzeme A Magyar Királyi Posta nagyarányú hálózatfejlesztései hívták életre a püspökladányi oszloptelítő üzemet 1906-ban. Ekkor a távírda- és a telefonvonalak fenntartásához és az új vonalak építéséhez mintegy 120 000 oszlopot használtak évente. Ennek fele tölgyfaoszlop volt, a másik 60 000 darabot pedig különféle fenyőkből készítették. Leggyakrabban az erdei-, a luc- és a jegenyefenyőt használták telítés után. A korábbi, 1906-ig alkalmazott Boucherie-féle telítési eljárás egyik fő hátránya az volt, hogy a kivágott fát lehetőleg azonnal kellett telíteni, mert így lett a legtartósabb. Azonban az eső és a talajvíz idővel kimosta a rézgálicot a telített oszlopból, s így lecsökkent annak élettartama. A megoldást a kőszénkátrány lepárlásával nyert nehézolaj használata jelentette, ami megfelelő védelmet tudott nyújtani az időjárás viszontagságainak kitett oszlopok számára, s amely módszert a püspökladányi telepen kezdtek alkalmazni. A püspökladányi telep teljes területe 58 000 m2 volt, amelynek nagy része a telítésre váró, illetve a telített oszlopok tárolására szolgált. Mivel telítés előtt és utána is az oszlopokat egy évig a telepen tárolták, a teljes éves kapacitás kétszeresének, azaz mintegy 100 000 oszlopnak a megfelelő raktározását kellett itt megoldani. A raktározási területet, amely két részből állt - külön a telítésre váró és külön a telített oszlopoknak -, 20 méteKIösz György: A püspökladányi oszloptelítő telep 130
