Hírközlési Múzeumi Alapítvány, Évkönyv, 2003-2004

Kovács Gergelyné: Világörökség, nehéz örökség, peres örökség

Egy iroda a „felújításra szoruló” palotában

zett 240 M Ft-ot. így papíron 28 M Ft-tal még többet is fordít az épületre, mint amennyi a Dollár Land Kft. értékbecslése volt. A forráshiányra hivatkozó önkormányzat a vételárból - úgy hallottam - egyetlen havi működési költségét sem tudja fedezni, de örökre megszabadult talán egyetlen ép állapotú értékétől. Amint értesültünk az eladásról, a következő levelet küldtük Verók István polgármesternek.7

Az adásvétel jogügyletét a Fővárosi Önkormányzat és a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal is jóváhagyta.8 Ezzel mindegy igazolódott a privatizációs bajokra oly gyakran sebtapaszként használt mondás: Lehet, hogy nem erkölcsös, de törvényes.

Az Andrássy út 3. szám alatti Saxlehner-palota a nemzeti kulturális örökség egyik műemléke. Számomra ez azt jelenti, hogy a nemzet, azaz 10 millió nemzetet alkotó állampolgár közös öröksége. Közvagyon, amelyet mi, akik a házban élünk, bár csak a 10 milliomodik része a mienk, mindennap láthatunk. Több millióan talán csak a képernyőn keresztül gyönyörködhetnek benne, vagy létezéséről sem tudnak. Ami felelősségünk ezért milliószor nagyobb.

Újra írtunk tehát Verók István polgármesternek, amire augusztus 11-én Fürst György alpolgármester válaszolt.9

7 Kurucz István és Kovács Gergelyné levele Verók Istvánhoz, 2004. 06. 30. (280-282. oldal)

8 Kurucz István és Kovács Gergelyné levele dr. Varga Kálmánhoz, illetve dr. Hiller Istvánhoz, 2004. 06. 23., továbbá a válaszlevelek, 2004. 07. 27. és 2004. 08. 31. (283-286. oldal)

9 Kurucz István és Kovács Gergelyné levele Verók Istvánhoz, 2004. 07. 26., illetve Fürst György válaszlevele, 2004. 08. 11. (287-288. oldal)

247