Hírközlési Múzeumi Alapítvány, Évkönyv, 2003-2004
Dr. Garami Erika: Postai pénzkezelés két 19. századi dokumentum tükrében
badságharc alatt elrendelték, hogy új zártkocsival, az ún. cariolmenettel, azaz gyorskocsival menjenek az értékek és pénzeslevelek19 kincstári őrszemélyzet kíséretében. Budán és Pesten 1810 és 1845 között: 4-6000,1846-ban megnyolcszorozódva 50 000, 1848-ban 177 000 küldemény szerepelt a nyilvántartásban.20 1848-ban az önálló magyar posta csökkentette a tarifákat, igaz, rövid időre. A szabadságharc forgalma a hadiesemények következtében szerénynek mondható. 1830-ban a monarchia összes pénzküldeménye 1 110 000, 1840-ben 1 860 000 darab volt, a magyarországi mennyiség az osztrák egyhatoda volt 1830-ban, tíz évvel később egyötöde.21 22 Az 1842-es tarifa súlyfokozataiból kiindulva két távolsági fokozat helyett hármat vezettek be. Ez a 10 mérföldnél kisebb távolságok esetében kedvezőbb díjtételeket jelentett 2-től 8 krajcárig, a 10 és 20 mérföld távolságra a korábbi legkisebb távolsági fokozat díjai voltak érvényesek, a 20 mérföld felettiek a régi 2. fokozat díjait kapták. 1850 a nagy változások, reformok kora a postaszolgálatban. Ennek jegyében a magyar jelleg és 1848^19 vívmányainak eltüntetése volt az egyik fontos szempont. Új tarifákat is bevezettek. Aranyért és ezüstért 50 forintig fél, azon felül teljes súly- és értékportót kellett fizetni. 1867 után a tartalom nem számított, súly után távolságonként kellett fizetni. A pénzküldemények mennyiségére sokáig csak közvetett adatokkal rendelkezünk, mivel a pénzt a csomagküldeményekkel együtt tartották nyilván még a kiegyezés után is. Az évtizedek során különböző postakocsik közlekednek a pénzszállítás szempontjából a delizsánszhoz hasonló módon. Az újabb típusú kariolkocsikon is a pénzes tartály a bakülés alatt volt. Kulcsai különbözők voltak, hogy az egyik kocsi kulcsa ne nyithassa más kocsi zárját. Szigorú és időnként módosításra szoruló szabályai alakultak ki a pénzküldésnek, amely a kereskedelem és az ipar fejlődésével fellendült, és a korábbinál jobban igényelte a pénzküldés szolgáltatását. Fém- és papírpénzt, értékpapírt, kisebb értékeket értéklevélben és pénzeslevélben lehetett küldeni az érték és tartalom feltüntetése mellett. Pénzeslevelekhez 1874-ben kezdtek árusítani 1 krajcárért borítékot, a századforduló után 4 fillérért, de a feladó is készíthetett borítékot. Ezeket legalább öt ép pecséttel kellett lezárni pecsétviasszal vagy címeres pecsétnyomóval. A pecsétek épségére részben a felelősség miatt vigyáztak, részben mert nagyobb távolság esetén a közbenső hivatalok a borítékra, illetve a csomagolásra írták fel a továbbításhoz szükséges feljegyzéseket. A bankjegyeket a borítékba való helyezés előtt ajánlott volt külön papírba csomagolni, a nagyobb értékűeket a belső papírburokhoz hozzáfűzni. A fémpénzeket lemezpapírra vagy kártyára illesztették, és papír vagy más csomagoló közé téve úgy helyezték el a levélben, hogy szállítás közben a helyükön maradjanak. A nagyobb tömegű pénzt, amely már borítékban nem fért el, fonákjával kifordított, át nem látszó viaszosvászonba vagy tartós gyolcsba kellett csomagolni. A csomagolóanyag sarkait össze kellett varrni. Értéklevélben értéknyilvánítással, lezárt küldeményként lehetett papírpénzt, kötvényt küldeni, fémpénzt tilos volt. Értékdobozban nem volt szabad pénzt küldeni, csak ékszert és drágaságokat.21 19 Kisfaludi Júlia: Új időszaki kiállításunk: 1848-as levelek. In Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány évkönyve 1998. Budapest, 1999, Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány. 38. p. 20 Vajda Endre: A posta története. Budapest, 1967, Közlekedési Dokumentációs Vállalat. 315. p. 21 Halász Sándor: Nemzetközi postatakarékpénztári forgalom. In Demény Károly (szerk.): Posta- és távíró évkönyv 1905. Budapest, 1905, Országos Központi Községi Nyomda Rt. 96. p. 22 Üzleti szabályok. Magyar Posta és Távírda Évkönyv Compass. Budapest, 1908, Magyar Posta és Távírda Évkönyv Kiadó Vállalat. 59, 138-141. p. 233
