Hírközlési Múzeumi Alapítvány, Évkönyv, 2003-2004
Dr. Garami Erika: Postai pénzkezelés két 19. századi dokumentum tükrében
1842-ben ismét módosították a postatörvényt, s ezen belül a pénz küldését is. A helytartótanács hosszas vita után elérte, hogy a feladó felelősségére a legközelebbi postaállomásig fel lehetett venni pénzes küldeményeket. A rendszeres levélpostajárat is felvehetett pénzküldeményt, ez kivételként értelmezhető a bécsi kocsiposta monopóliuma alól. Az alap és viszonyítás 100 forint volt.15 Alegkisebb összeg a 2 krajcár volt a 2 mérföldnél kisebb távolságok esetén, a legnagyobb az 50 krajcár 60 mérföldre. Ezenfelül 10 mérföldenként 1 krajcárral többet kellett fizetni. 100 forintnál kisebb összegek közül, ha 25 forintnál kisebb, akkor negyed-, ha 25 és 50 forint között van, akkor fele, viszont 50 és 100 között már a teljes díj volt fizetendő. 1000 és 10 000 forint között további negyed-, 10 000 felett további félegységnyit kellett fizetni. Biztonsági intézkedések, szabályozások A delizsánsz utasterében az ülések alatt fémtartályokat helyeztek el, amelyeket a kettős zárkezelés szabályai szerint nyitottak és zártak. A kocsi elején, a bakülés alatt helyezték el a lemezzel bélelt, ellenzáras tartályt a pénzes zacskók számára. A két kulcs egyike a delizsánszot kísérő kalauznál, a másik a postamesternél volt Ha az egyik zárhoz két kulcs tartozott, egyik a postát indító, másik az átvevő postamesternél volt, míg a másik kulcsot a postaküldönc kezelte. A ládát két wertheimlakattal zárták Az ellenzáras rendszert már 1641-ben rendelet rögzítette. A kisebb településeken nem volt szabályos postakocsi, bármilyenjárművel szállíthattak embert, csomagot és pénzt, csak a zárral ellátott pénzszállításra alkalmas tartály elhelyezése volt kötelező. Vaslemezzel bélelt pántos ládákban szállították a pénzt, a láda egyúttal a postaküldönc üléséül is szolgált. Nagyobb összeg szállításakor egy fegyveres őr is kísérte a kocsit 1 forint napidíjért. Ennek ellenére gyakoriak voltak a posta- és postakocsi rablások. Az értékláda minőségére a posta nagy gondot fordított nemcsak a postakocsikon, hanem a postahivatalokban is. 1808-ban Debrecen városa utasította postamesterét, hogy pénzek őrzéséhez megfelelő vasláda beszerzéséről gondoskodjon. A három vasfiókos láda zárja „a fedelén van, a kults kétszer fordul, és 18 rugótolóval zárja bé a Ládát” }6 A ládát 250 rénes, azaz rajnai forintra becsülték, sőt a leírás szerint városon kívül 300 forintnál is többe kerülne. Végül, mivel az „Aerarium" számára szükséges, 200 forintért ajánlotta. Arról, hogy létrejött-e az üzlet, nem maradt fenn feljegyzés. Miután a napóleoni háborúk alatt különösen megcsappant a posta forgalma, és inkább magánküldöncökkel végeztették a szolgáltatásokat, újításokat vezettek be. 1823-tól állították forgalomba az öt utas szállítására alkalmas, éjjel is közlekedő gyorskocsi-járatokat.17 Pénzesleveleket is vitt a régi delizsánsznál alacsonyabb, de szigorúan konvenciós ezüstpénzben fizetendő tarifával. A gyorskocsi, illetve az gyorskocsiállomás emlékét ma utcanév őrzi.18 Az 1848^19-es forradalom és sza15 Albert Ferenc (szerk.): Közhasznú Honi Vezér. Pest, 1843, Landerer és Heckenast. 282. p. 16 Monus Ferenc: A régi magyarországi posták történetéből. Debrecen, 1931, Kertész József Könyvnyomdája. 85. p. 17 A gyorskocsi, azaz malleposta 1825-től hetente háromszor, 1839-től naponta közlekedett. Az 1835-ös tarifa Budáról Bécsbe 14, Nagyszebenbe 20, Kolozsvárra 22, Kassára 9, Zimonyba 18 forint. 18 Budán az I. kerületben, a Gyorskocsi és az Iskola utca találkozásánál lévő, ma is látható kis téren volt a váltóállomás. 232
