Hírközlési Múzeumi Alapítvány, Évkönyv, 2003-2004

Szabó Jenő: Emlékezés Czakó Elemérre

magyar népviseletet mutatta meg a nagyvilágnak képeslapsorozat formájában. További jelentős műve a Divald Kornál, Gárdonyi Albert és Iványi Béla társszerzősége mellett napvilágot látott, A királyi magyar egyetemi nyomda története című jubiláris kötete 1927- ből, valamint A magyaros ízlés 1930-ból, Györgyi Kálmánnal együtt. Ez utóbbi tartalmáról híven szól az alcíme: Szemelvények a magyar háziipar, népművészet és iparművészet formakincséből.

Czakó Elemért, az Országos Magyar Iparművészeti Társulat tagját a Magyar Néprajzi Társaság 1922-ben társelnökévé, 1935-ben tiszteletbeli elnökévé választotta. Ügyvezető alelnöke volt a Tudományos Társulatok Szövetségének, tagja a Római Magyar Történeti Intézet Bizottságának a minisztériumi szolgálat idején. Nem tudjuk, mikortól, de az Országos Irodalmi és Művészeti Tanácsnak ugyancsak tagja, vagy valamilyen tisztség- viselője, mert a harmincas évek második felétől e minőségében szerepel a bélyegpályázatokat elbíráló bizottságban egészen 1944-ig.

Nem egy szakmai orgánum szerkesztőinek sorában szintén találkozhat nevével az olvasó, például Az Iparművészeti Szakiskola Évkönyvében (1910-1916), valamint a Díszítő Művészet (1912-1916), a Közművelődés ((1924) és a Diárium (1931-1934) című folyóiratokban.

Mindeme sokrétű érdeklődés és szerteágazó munkásság mellett, után, élete utolsó évtizedében felbukkan a bélyegek iránti vonzalma. Korábban semmilyen nyomot nem találtunk erre vonatkozóan. Csak feltételezésbe bocsátkozhatunk, miként került közel a Magyar Királyi Postához és annak bélyegirodájához, valamint a Bélyegmúzeumhoz.

Midőn az Egyetemi Nyomda vezetésétől visszavonult, s ekkor is még csupán 58 esztendősen tele energiával, rengeteg művészet- és kiadáspolitikai tapasztalattal, nyomdai ismeretekkel, nem utolsósorban kapcsolatokkal, megbízható esztétikai érzékkel, képzőművészek, iparművészek személyes ismeretségének garmadával és még sok egyéb tudással, lehetőséggel felvértezve nagyon is jól jöhetett a harmincas években felfutóban lévő bélyegkibocsátás felelőseinek egy ilyen kiváló elme. Aki nem mellesleg szervezni, tárgyalni is kiválóan tudott. Talán éppen az Országos Irodalmi és Művészeti Tanácsban (OIMT) elfoglalt helye révén adódott az első alkalom közelebbről megismerkedni a fi- latélia és a filatelisták világával. Hiszen olyan névsorban találkozunk Czakó Elemérrel először a bélyegpályázatokat elbíráló bizottság 1936. november 18-án megtartott ülésének jegyzőkönyvében, amelyben Helbing Ferenc, az Országos Iparművészeti Iskola nyugalmazott igazgatója, Szablya Frischauf Ferenc, az iskola akkori igazgatója, továbbá Richter Aladár iparművész és Márton Ferenc festőművész is szerepel. Mind az öten az OIMT delegáltjai, a posta felkérésére. Helbing közismerten az egyik legsikeresebb bélyegtervezője volt a két világháború közötti korszaknak, fiatalabb pályatársával együtt pedig a honi iparművészeti képzés fellegvárának immáron három, aktív és egykori igazgatója foglalt helyet a bizottságban. Persze, a nyugalmazott helyettes államtitkári rang sem jelentett hátrányt, már abban az időben sem. Ha bárhol megakadt volna egy-egy bélyeg kiadásának ügye, a régi kapcsolatok olykor átlendíthették a holtponton: Nem találtunk a rendelkezésünkre álló iratok között erre utaló momentumot, de egy induló munkakapcsolatnál a döntéshozók nyilván ilyen szempontokat is mérlegelhettek.

Czakó Elemér postai bélyegkibocsátások körüli munkásságát az általa a Bélyegmúzeumra hagyományozott okmánytári gyűjteményből deríthetjük fel elsősorban. E tevé198