Hírközlési Múzeumi Alapítvány, Évkönyv, 2003-2004
Angyal Erzsébet: Vejtey Ferenc, a Bélyegmúzeum könyvtárának mentora
A Levélbélyeg-Tőzsde című folyóirat 1910/1. számában megjelent hirdetés szerzőkkel összeállított katalógusai: A magyar okmánybélyegek, 1924, A magyar okmánybélyegek katalógusa, 1928, A pengőértékű magyar okmánybélyegek. A magyar okmánybélyegek katalógusának pótfüzete, 1938. - mindhárom Budapesten a LEHE kiadásában jelent meg. Említettem, hogy az alkalmi bélyegek (magán kiadású, reklám-, jótékony- sági, vásár- és postai alkalmi bélyegek) gyűjtését szinte a hagyományos postabélyegek gyűjtésével egyidejűleg elkezdte. Természetes tehát, hogy az effélék gyűjtőit tömörítő Első Magyar Alkalmibélyeg-gyűjtők Egyesülete (ELMA) szerveződésétől (1913) kezdve tagjai között tudhatta, sőt megszűn(tet)éséig elnöke volt. Alkalmi bélyeg témában kora szaktekintélye volt. Az alkalmi bélyegekről, alkalmi lebetűzésekről írt cikkei, újdonságismertetői mellett összefoglaló munka is jelent meg tőle a Gelegenheitsmarke című klagenfurti lap különszámaként6: Die Geschichte des Gelegenheitsmarkensammelns [Az alkalmibélyeg-gyűjtés története], jellemző alcímmel: mit besonderer Berücksichtigung der Literatur [különös tekintettel az irodalomra]. Közelebb vitt Vejtey megismeréséhez az a rövid életrajz is, amelyet e munka elé írt a folyóirat főszerkesztője, Rudolf Urschütz: Ministerialrat Koelbig. Ein Lebensbild unseres verdienstvollen Altmeisters und Mitarbeiters. [Kölbig miniszteri tanácsos. Érdemdús nagymesterünk és munkatársunk pályája.] Alighanem az alcímben szereplő epitheton omans sem túlzás. A teljesség igénye nélkül néhány folyóirat, ahol írásait olvashatjuk: Levélbélyeg- Tőzsde, Philatelia, Gyűjtők Lapja, Alkalmi Bélyeg, A Bélyeggyűjtő, Magyar Bélyegújság, Der Stempelmarkensammler, Die Gelegenheitsmarke, Das Blaue Blatt stb. Közreműködése egy-egy lapnál nem csak cikkek írását jelentette, jellemzőbb az újdonságismertetés és a lapszemle. Utóbbira azért is lehetett alkalmas, mert folyamatosan áttekintése volt a hazai és a külföldi filatéliai szakirodalomról. Sem fáradságot, sem anyagiakat nem kímélt, hogy naprakész tájékozottságához és kutatómunkájához a szükséges forrásokat megszerezze. Midőn 1942-ben a Magyar Bélyeggyűjtő Egyesületek Országos Szövetsége azzal a problémával szembesült, hogy az egyesületeket ellepték a spekulánsok, akik párhuzamosan több kör tagjai, felmerült a javaslat, hogy egy gyűjtő csak egy egyesületnek lehessen tagja. Vejtey nem ezt látta célravezető megoldásnak. Maga is öt hazai és három külföldi egyesületnek volt tagja, de mint írja a Magyar Bélyegújság 1942/2. számában: „Ahogy egy magyar egylet saját, csak tagjainak szánt szaklapot adott ki, én annak a kedvéért abba az egyesületbe beléptem. ” A párhuzamos tagság lehetővé tétele nem saját szempontjainak egyebek fölé helyezése, sem elvtelen engedékenység. A szövetség ügyét, jó működését igen fontosnak tartotta, hiszen azon néhány ember közül egyik ő, akik az 1925-ben megalakult szervezet létrehívásában legtöbbet tettek. Pontosabban: hármas összevont számaként - 1926, Folge 2/3/4. 188
