Hírközlési Múzeumi Alapítvány, Évkönyv, 2003-2004

Bartók Ibolya: Forster-emléknap a Postamúzeumban

„Halkabban járjon, aki él,

S dúdoljon csöndes éneket.

Messzi sírdombok fejinéi Ma ezer gyász-szobor mered.

Ezer menyasszony könnye hull,

S ezután már mindig sír szegény.

Mély sírban álomtalanul Aluszik ezer szép vőlegény.”

(Halkabban...)

Angyal Margit egyik barátja 1917. április 15-én rövid, szép sorokban tudósít a harctéri hangulatról: „Köszönöm szíves megemlékezését. Ma, orosz húsvétkor érdekes jelenetnek voltam tanúja. Ugyanis az oroszok és a mieink kimentek a Stellungból [állás], és egymással beszélgettek, sőt az oroszok még kalácsot is adtak húsvéti ajándékul. Azt hiszem, ha rajtuk s rajtunk múlna, már régen vége lenne a háborúnak. Kezeit csókolja: Jenő. ” Négy év hadifogság. Képeslapok is érkeztek Oroszországból, pontosabban, Szibériából, Omszkból. Bár jogi tanfolyamot szervez fogolytársai között, francia és angol nyelvtudását gyarapítja, Forster Károlyban is ott munkál a gondolat, amelyet Gyóni Géza a krasznojarszki fogolytáborban 1916-ban papírra vetett.

„Hazai domb lesz vagy idegen árok Bús sírom füve, amelyen kihajt,

Kopott fejfámon elmosódó írás Bolygó vándornak ezt hirdesse majd:

Boldog, ki itt jársz, teérted is Megszenvedett, ki lent nyugszik, a holt;

Véres harcok verték fel hírét,

De csak a béke katonája volt.”

(Sírvers)

1920-ban megszökött, és Vlagyivosztokból, ahol egy hajóra szegődött dolgozni, kalandos úton halottak napjára hazaérkezett.

A tábori posta most megismert 48 üzenete is jól mutatja, hogy a köztörténelem igazi, tiszta forrásait a magánlevelek rejtik.

145