Hírközlési Múzeumi Alapítvány, Évkönyv, 2003-2004
Bartók Ibolya: Forster-emléknap a Postamúzeumban
két - világrészeket lángba borító - háború keretezi; mérhetetlen emberi szenvedések; környezetünk, otthonaink, munkahelyeink pusztulása. Ezen túllépni csak hatalmas lé- lekerővel, a munkába vetett hittel lehet. Hinni abban, hogy tanulni, dolgozni sohasem reménytelen. Az omszki hadifogolytáborban készült német, francia, angol nyelvű szótár készítője 1917-ben még gondolatban sem hihette, hogy egyszer majd az itt tanult francia és angol nyelv segítségével fog a nemzetközi postakongresszusok megbecsült előadója lenni, de arra sem igen gondolhatott, hogy önkéntes nyelvtanárként fogja tanítani a francia nyelvet. Forster Károly postai pályafutásában kitüntetett szerepet játszott az oktatás, közel 20 éven át vett részt a postatiszti képzésben. Nagy súlyt fektetett a postások társadalmi szervezeteire, a betegségbiztosító intézet, a nyugdíjjárulék-alap és a jóléti alapítvány munkájára. 1909. október 21-én napidíjas fogalmazógyakomokként kezdte postai pályafutását, és 1945. augusztus 1-jén vezérigazgató-helyettesként az 1947-ben emigrált dr. Udvarhelyi Ödön helyezte nyugállományba. A diktatúra éveiben, 1952-ben egykori vezetői beosztása miatt megfosztották nyugdíjától, így megalázó munkálkodással kellet létfenntartását biztosítania. Forster Károly nemzetéke azonban a 20. század minden rettenetét végigélve sem vált kiégett, cinikus emberré; ő a postától elfeledve sem lett hűtlen hivatásához. Gyermekei mindketten a postán kezdtek el dolgozni, sőt, a körünkben lévő Ilona lánya egész életében postai munkát végzett. Ez a kiállítás több, napjainkban elfelejtett és hiányzó értékről tanúskodik: irataink, személyes okmányaink megőrzésének jelentőségéről, a levelek és fényképek egyszeri és megismételhetetlen vallomásainak időtlenségéről, a történelem és magánélet egymásra gyakorolt hatásáról és ezekkel együtt az emberi élet fenségéről. Forster Károly Ady Endre szép szavaival az „ ember az embertelenségben ” megtestesítője volt, és nagy kincsként őrizte az életet és a hivatást. Azok fenséges voltát mindannyiunkra hagyta, azokra, akik ma itt a kiállítás megtekintésével meghallják az „újból-élőés makacs halott” üzeneteit. Kívánom, hogy ez a kiállítás a postások nagy családjában egyre többeknek adjon kedvet ahhoz, hogy személyes emlékeiket - akárcsak digitalizálásra - behozzák a múzeumba annak érdekében, hogy a magyar posta történetét megtölthessük mindazoknak az emlékeivel, akik benne és érte munkálkodtak. Bartók Ibolya: A hagyaték útja a családtól a múzeumig A ma megnyílt időszakos kiállítás egy évkönyveikkel kezdődött. A 2002. évi évkönyvünkben dr. Forster Károly Buenos Aires-i Egyetemes Postakongresszusról írt beszámolóját kívántuk közzétenni, hasonlóan az előző évkönyvünkben megjelent, dr. báró Szalay Gábor londoni kongresszusi beszámolójához. A Postamúzeum szempontjából e dokumentumok érdekessége és hasonlósága az, hogy gyűjteményünkben Egyetemes Postakongresszusról írott élménybeszámolóból mindösszesen e kettő található azzal a különbséggel, hogy míg dr. báró Szalay Gábor postavezérigazgatóról számos dokumentum van múzeumunk birtokában, dr. Forster Károly postavezérigazgató-helyettestől ez volt az egyetlen. így az évkönyvcikk megírásához adatokat kellett gyűjteni. A kutatást saját házunk táján, a Postamúzeum könyvtárában kezdtem. Az adatok összegyűjtésében az évente megjelenő Postás Szaknaptár korabeli kötetei, valamint a dr. Hencz 125
