Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 2002

Hernitz Ferenc–Makkai Várkonyi Ildikó: Kőszeg postatörténete

vari főpostamesternek, hogy a Kanizsa felé eső 7 magyar posta között 1000 forint adományt osszon ki.

II. Mátyás király (1608-1619) 1610. március 4-én kelt rendeletében a kamarai jelentések alapján újraszabályozta a posták hovatartozását.2 A jelentésekből kirajzolódik egy újabb postaűt, melynek állomásai Bécs, Sopron, Kőszeg, Körmend és Sárvár volt. Kőszeg neve ekkor szerepel először a postavonal állomásai között. Kőszeg postatörténete tehát a XVI. század végétől, a XVII. század elejétől követhető nyomon.

A posták fenntartásáról továbbra is az alsó-ausztriai helytartóság gondoskodott. A kőszegi postamester ebben az időben az 1609. május 13-án kelt városi jegyzőkönyv tanúsága szerint Gereth György (Georg Gereth) volt.3

Nem csak a török támadások okoztak károkat, Bocskai felkelő csapatai is feldúlták az útjukba eső postákat. Magnus Jakab udvari főpostamester jelentése szerint a rebellisek Sopron, Körmend és Kanizsa körzetében nyolc postát pusztítottak el.4 Bocskai István hajdúi 1605 májusában érték el Kőszeget. Az osztrák parancsnokság alatt álló város védelme nem volt biztosítva, a tanács hiába kért segítséget, kénytelen volt kapuit megnyitni Németh Gergely hajdúkapitány seregeinek.

Az 1606. évi bécsi békekötés után helyreállították a postákat. Az a küldönc, akinek lova a háborús időszakban elpusztult, 50 tallért kapott lóvásárlásra. A bécsi béke nem tartott sokáig, Bethlen Gábor csapatai 1619 őszén már a Dunántúlon portyáztak. A háborús időszak 1622-ben a nikolsburgi békével zárult, amely Bethlen Gábor erdélyi fejedelem és II. Ferdinánd magyar király között köttetett. Bethlen ezt követően elrendelte az elpusztított posták felállítását.

1664-ben a Bécs-Sárvár postavonal mentén zajlott le a szentgotthárdi csata, s még ez évben, augusztus 6-án az udvari kamara átiratot küldött a pozsonyi kamarának, hogy Őfelsége I. Lipót császár parancsára a Bécsújhelytől Kőszegen át Körmendig menő postavonalat a császári sereg táborhelyéig hosszabbítsák meg, amelynek költségeit a pozsonyi kamara köteles megfizetni.5 Bár a török sereg Szentgotthárdnál csúfos vereséget szenvedett, az udvar ennek ellenére Vasváron megalázó békét kötött.

A törökök Magyarországról való kiűzése után, 1695-ben, I. Lipót osztrák császár és magyar király (1657-1705) gróf Paar Károly József udvari főpostamestert bízta meg a postahálózat megszervezésével, aki rövid idő alatt új postautakat is berendezett. A Bécs- Zágráb postavonal felállításáról is 1695-ben született királyi rendelet, erről a pozsonyi kamarát az 1695. április 8-án Bécsben kelt királyi leiratban értesítették: „Minthogy az eddigi Gráczon keresztül való postajárásnál a Horvátországba és Szlavóniába szóló levelek Kanizsán és a Dráván át csak késedelemmel jutnak rendeltetésük helyére, és a végett úgy a nádor, mind a bánhoz sok panasz érkezik, más kép pedig eddig a postákat berendezni a török miatt nem volt lehetséges, meghagyatott Paar Károly József grófnak, hogy rendezzen be Sopronból kiindulva Zágrábba közvetlen postajáratot, az útba

2 Munkás László: A királyi magyar posta története 1528-1715. Budapest, 1911. Az Országos Iparegyesület kiadása. 54. p.

3 Kőszeg „Városi -jegyzőkönyv”. 1609. május 13. 164. p.

4 Munkás László: A királyi magyar posta története 1528-1715. Budapest, 1911. Az Országos Iparegyesület kiadása. 53. p.

5 Uo. 154. p.

76