Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 2002
Leskó Norbert: Informatika a múzeumban
umok a hagyományos és online aukciókon nem csak vásárlóként, de eladóként is felléphetnek, duplum darabjaikat ajánlva fel cserealapként. Szintén a forráskutatás tárgykörében említendő, hogy az önkormányzatok lomtalanítási napjainak feltérképezése is jóval egyszerűbb a világhálón keresztül. Ennek fontosságát mutatja, hogy a múzeumunkban számos olyan tárgy található, amely a régi házak padlásterét vagy pincéjét közbeiktatva megbecsült helyéről lomtalanítás alkalmával került el. A világhálón sok minden fellelhető, a muzeológusok is sok hasznos információt találhatnak gyűjtőmunkájuk során az egyes tárgyak feltételezett fellelhetőségéről vagy akár magukról a tárgyakról is. Aktív keresés során régiségkereskedők honlapján vagy apróhirdetéseket közlő oldalakon a gyűjteményekből hiányzó fontos anyagokra bukkanhatnak. Passzív keresést folytathatnak a múzeumok is, számos hirdetőoldal kínál ingyen hirdetési lehetőséget, valamint a saját honlapjukon is közzétehetik a még hiányzó tárgyak és dokumentumok listáját. A gyűjtemények nyilvántartása A hagyományos papír alapú nyilvántartásokat a profitorientált és általában nagyobb pénzeszközök felett rendelkező vállalkozásoknál már évekkel ezelőtt felváltották a számító- gépesített nyilvántartási rendszerek. A múzeumok e téren jelentkező lemaradásában több tényező is közrejátszik. A múzeumok vagy nem rendelkeznek számítógéppel, vagy a meglévő géppark annyira elavult, hogy arra már nem érdemes bevezetni egy rendszert. A törvényi szabályozás sem ambicionálta eddig az intézmények vezetőit nagyléptékű változtatásokra, hisz egészen az idei évig kötelező jelleggel vezetni kellett a központilag kiadott gyarapodási naplókat, leltárkönyveket és tárgyleíró-kartonokat. Ezen a helyzeten javít valamelyest az új törvény, amellyel párhuzamosan a múzeumok számára ingyenesen elérhető szoftver is készül. Egyelőre kérdéses a központilag kialakított nyilvántartó rendszer hosszú távú sikeressége. Az egyes szakterületeken ténykedő múzeumok nyilvántartásukkal szembeni elvárásai jelentős mértékben különböznek, nem biztos, hogy létezik az a közös nevező, amellyel a múzeumok többsége elégedett lehetne. Sok múlik a majdani rendszer testre szabhatóságán. Hagyományos területeken azok a cégek tudtak piacvezető pozíciót elérni, amelyek a leginkább átalakítható szoftvereket tudták tanácsadó cégeken keresztül ügyfeleik rendelkezésére bocsátani (pl. SAP, Siebel). A világháló térnyerésével egyre fontosabb, hogy a gyűjteményi adatok megfelelő szabályozás mellett webes felületen keresztül is elérhetők legyenek. Ennek támogatása akár döntő szempont is lehet egy múzeumi nyilvántartó rendszer kiválasztásakor. Az azonban nem kétséges, hogy a nyilvántartások elektronikus úton történő vezetése hasznos és kifizetődő lehet, ha a kialakított rendszer rendelkezik a szükséges funkciókkal, és nem nehezíti meg a muzeológusok életét a szükségesnél jobban. Akár a meglévő papír alapú rendszerrel párhuzamosan karbantartott elektronikus nyilvántartás is megnyit annyi lehetőséget, ami megéri a plusz beruházásokat. Az eddig csak belső használatban lévő nyilvántartások részben megnyithatók nagyobb közönség előtt is, megkönnyítve más intézmények kutatóinak a munkáját, több információt tárva az érdeklődő látogatók elé. 67
